A 2021. tavaszi EREN ülésre érkezett információként a német hatóságtól a Staphylococcus saprophyticus ügye, amely alapját egy 2021. februárjában megjelent publikáció adta. A kutatás során epidemiológiai és genomikai bizonyítékokat találtak arra, hogy a húsipar a humán húgyúti fertőzéseket (UTI) okozó S. saprophyticus egyik lehetséges fő forrása.

A S. saprophyticus egy Gram-pozitív baktérium, amely a húgyúti fertőzések gyakori okozója, különösen fiatal nőknél. A S. saprophyticus-t alapvetően endogénnek tartották, megtalálható az emberi bélrendszerben, ahol gyakran kolonizál, így okozva UTI-t. A S. saprophyticus által okozott húgyúti fertőzések nagyobb arányban részesülnek sikeres kezelésben, mint pl. az Escherichia coli okozta UTI, viszont a visszatérő fertőzések gyakorisága magasabb. A S. saprophyticus UTI ritka szövődménye lehet az akut vesemedence-gyulladás (pyelonephritis), a vesekövesség (nephrolithiasis) és a szívbelhártya gyulladás (endocarditis).

A S. saprophyticus élőállatok bélrendeszerében is megtalálható, azonban az eddigi vizsgálatok nem találtak bizonyítékot arra, hogy kapcsolat lenne az állatokban előforduló és a humán megbetegedéseket okozó S. saprophyticus között, bár meg szükséges említeni, hogy ezek a vizsgálatok kis számú mintával dolgoztak.

Lawel és mtsai (2021) több száz, világszerte gyűjtött emberi húgyúti fertőzésből származó S. saprophyticus izolátum filogenomikai elemzését végezték el. A humán izolátumok gyűjtése 1997 és 2017 között folyt, melyet kiegészítettek egy 2016-2017 során történő begyűjtéssel különböző sertésfeldolgozói (Portugália) környezetből. Epidemiológiai és genomikai bizonyítékot találtak arra, hogy a hústermelési lánc az emberi húgyúti fertőzéseket okozó S. saprophyticus egyik fő forrása; a humán mikrobióta mint másik lehetséges forrás mellett. A globálisan és lokálisan elterjedt patogén S. saprophyticus 2 genetikai vonalhoz tartozott, amelyeknek különböztető genetikai jellemzői vannak. A pángenom megközelítések szoros összefüggést azonosítottak a patogenitás és az antimikrobiális rezisztencia, a fágok, a vérlemezkékhez kötődő fehérjék és a fokozott rekombinációs ráta között. A kutatás betekintést nyújt a patogén S. saprophyticus eredetébe, terjedésébe és populációszerkezetébe, továbbá új virulenciafaktorokat is azonosít.

Mindezek ismeretében célszerű lenne, ha az élelmiszerbiztonsági hatóság vizsgálná a S. saprophyticus húselőállítási láncban való jelenlétét, illetve a humán megbetegedések kivizsgálásánál is számolni kell a húsipari termékekkel, mint lehetséges fertőzési forrással.