Először Oroszországban fedezték fel 1999-ben, és a 2020-as évek környékén Bulgáriában (valamint Romániában és Szerbiában) is megjelent. Bulgáriában 65 helyen vizsgálták potenciális jelenlétét, ebből 16 helyen azonosították. Terjedése Nyugat-Európa felé folytatódik, melynek drivere nem ismert.

A kártevő télre széles levelű erdőkbe költözik, és tavasszal tér vissza a szőlőskertekbe, ahol akár 4 generáción át is maradhat. Célpontjai a szőlőfélék, de teleléskor más széles levelű fákon és kérgen is előfordul. A kártevő megfelel az EFSA azon követelményeinek, hogy értékeljék potenciális uniós karantén kártevővé történő minősítését.

Egy 2020-as cikk szerint az A. kakogawana jelenleg még a terjedési fázisban van Bulgáriában, és elsősorban Észak-Bulgáriára és a Fekete-tenger partjára korlátozódik. Erősen fertőzött növényeket csak Duna-menti városokban azonosítottak, ami arra utal, hogy nem szándékosan kerülhetett ide Romániából.

Jelenlegi bulgáriai elterjedése alapján arra lehet következtetni, hogy ember közvetíti, és fő útvonalai a szennyezett szaporítóanyagok valamint a szállítás folyamán potyautasként terjed.

Természetes terjedése kevésbé valószínű, mivel az érintett helyszínek körül olyan nagy kiterjedésű területek vannak, ahol nem mutatták ki, annak ellenére, hogy a magán szőlőskertek elterjedtek Bulgáriában.