A β-N-methylamino-L-alanine (BMAA) neurotoxin neurodegeneratív hatással rendelkezik, friss tanulmányok szerint szerepet játszhat Alzheimer-, amiotrófiás laterálszklerózis/Parkinson-kór (ALS/PDC) kialakulásában. 1950-ben megfigyelték, hogy az ALS/PDC megbetegedések száma 50-100x nagyobb Japán (Kii Peninsula, Honshu) és Indonézia (Island of New Guinea in West Papua) egyes szigetein. Cikász (Cycas micronesica) magvak, abból készült ételek (liszt), olyan állatok elfogyasztása, melyek cikász magvakkal táplálkoznak (denevér, sertés, szarvas) egyértelműen összefüggésbe hozható a ALS/PDC kialakulásával.

2003-ban leírták, hogy több Cyanobacter is képes BMAA-t termelni. A Cyanobacterek szimbiózisban élnek a cikász-félékkel azok gyökerein, de ennek ellenére / emellett a vizekben előforduló Cyanobacterek is képes BMAA-t termelni. Lokálisan tavak, lagúnák, algás (algásodásra hajlamos) partszakaszok mellett Franciaországban és az USA-ban több olyan területet azonosítottak, ahol magasabb számban fordultak elő ALS/PDC betegek. A kapcsolatot az ezen a területen termelt és elfogyasztott kagyló- és rákfélékkel magyarázták. BMAA kimutatható ezen felül más tenger gyümölcseiben, kék-zöld alga készítményekben (BGAS), ivóvizekben. Lepényhalban, heringben 20 µg/kg, osztrigában, kagylóban akár 14000 µg/kg BMAA-t is mértek. A BMAA koncentrációja a nyári időszakban jellemzően magasabb.

A BMAA kimutatási lehetőségei nagyban megváltoztak, ahogy fejlődnek az analitikai módszerek. Egyelőre nem biztos, hogy valóban a Cyanobacter termeli a BMAA-t és ha igen, milyen állapotban (stabil, kötött). Jelenleg kevés adat áll rendelkezésre, nem nagyon mértek még BMAA szinteket. Az eddig leírt ALS/PDC kialakulás-BMAA esetek nem meggyőzőek, még mindig sok a nyitott kérdés. A francia ANSES nem ítélte megfelelőnek a hozzáférhető adatokat, melyek alapján meg lehetne állapítani az egyértelmű összefüggést az ALS/PDC és BMAA között. Ugyanakkor in vivo és in vitro kísérletek is bizonyították a BMAA neurodegeneratív hatását. Az EFSA Emerging Risk hálózata 2017-ben úgy határozott, hogy egyelőre nem lehet kockázatbecslést végezni, megbízhatóbb analitikai módszerekre van szükség. Emellett figyelembe kell venni a klímaváltozás hatását is, mely a Cyanobacterek nagyobb terjedését fogja okozni, illetve nagyobb volumenű epidemiológiai adatokra van szükség.

Szintén a témához kapcsolódó hír, hogy 2020 őszén sikerült azonosítani a botswanai tömeges elefántpusztulás okát, a tesztek cianobakteriális idegmérgeket azonosítottak az egyedek halálának okaként.

2019-től egyre több hír jelent meg a médiában és különböző szakmai fórumokon, (lásd például az MTA Veszprémi Területi Bizottságának előadóülésén és Ho és munkatársai kutatása), amelyek az (ártalmas) algavirágzás egyre gyakoribb jelenségével foglalkoztak.

Az algavirágzás jelensége kapcsán célszerű megkülönböztetni a tengereket, óceánokat és az édesvízi, felszíni víztereket. A tengerekben, óceánokban elsősorban az algák idéznek elő mérgező algavirágzásokat, és bár az édesvizekben is vannak kellemetlen algák, leginkább a cianobaktériumok, vagy ahogy régebben nevezték őket, a kékalgák okoznak gondot. Ezeknek a fajoknak a tömeges elszaporodása nagyon látványos: a víz erőteljesen elszíneződik kékes-zöldesre, vöröses-sárgásra vagy barnás árnyalatúra. A jelenség gyakran kellemetlen szaggal, ízelváltozással jár. Az adott víztérben szélsőséges oxigénfeltételek teremtődnek, és egyes fajok elszaporodásakor a mérgező anyagcseretermékek káros hatást fejtenek ki bizonyos élőlénycsoportokra. Néhány algavirágzás esetében csak egy-egy élőlénycsoport pusztulását figyelték meg, például kizárólag a halakét, míg más esetekben embereken is kimutattak káros hatást: bőrkiütések jelentek meg, sőt, az ivóvíz-tározókban elszaporodott algák komoly megbetegedésekhez, akár halálhoz vezethettek.

Ho és munkatársai 2019-ben tették közzé kutatásuk eredményeit, amelyben a 100 négyzetkilométernél nagyobb tavak algásodását vizsgálták a Landsat nevű műhold által, 1984 és 2012 között készített képek alapján. A tavak jelenlegi állapotáról a vizsgálat nem ad képet, azonban a jellemző trendek megállapíthatók belőle. Az eredmények szerint egyre több helyen és egyre nagyobb mértékben tapasztalható algásodást. Mindössze néhány tó esetében találtak javulást, ilyen volt a Balaton is, legalábbis 2012-ig bezárólag. A kutatók feltételezése szerint a javulást mutató tavakat a felmelegedés kevésbé érintette, így feltételezhető, hogy a klímaváltozás gátolhatja a víz tisztulását.

A Balatonban több olyan cianobaktérium is megtalálható, amelyek potenciális méregtermelő szervezetek, ezek elszaporodása jelentős ökológiai kockázattal jár és számos emberi vízhasználatot megnehezít vagy akár lehetetlenné tesz. 2019 után, 2020 nyarán sem volt kifogásolhatatlan a Balaton vízminősége, így újra fókuszba került az algavirágzás és potenciális veszélye. Vörös Lajos, a Balatoni Limnológiai Intézet kutatója azt nyilatkozta, hogy jelenleg nincs elég kutatói kapacitás az okok feltárására. A klímaváltozás hatására, az emelkedő vízhőmérséklet (és egyéb tényezők) következtében a jövőben gyakoribbá válhatnak az algavirágzások a Balatonban vagy akár más hazai tavainkban is.

A fenti információk fényében úgy ítéljük meg, hogy az ügyet érdemes nyomon követni, hiszen természetes élővizeink minősége és biztonsága kiemelt jelentőségű.