A közelmúltban egy német tanulmány (Pereira et al, 2020) kockázatelemzése rávilágított, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó bébiétel minták nikkel tartalma nagyobb kimutatási gyakoriságot és átlagos koncentrációt (54,7 μg/kg) mutatott a többi mintához képest. Összesen 85 mintát elemeztek annak érdekében, hogy kimutassák a nikkel jelenlétét az előre elkészített bébiételekben. A nikkel széles körben jelen van az előre elkészített bébiételekben, a minták 91,8%-ában a korábban kiszámított határértéket (12,5 μg/kg) meghaladó értékeket mutattak ki, átlagosan 40,4 μg/kg értékkel. A bébiételek típusát tekintve az átlagos koncentrációk csökkenő sorrendben a következők voltak: gyümölcsök (50,1 μg/kg), készételek (40,2 μg/kg), pépek (33,4 μg/kg) és desszertek (23,5 μg/kg).

A vizsgálat által mért átlagos eredmények alapján az EFSA által javasolt tolerálható napi bevitelt (2,8 μg/ tt kg) a 2 éves korcsoport esetében túllépték, a napi bevitel elérte a 3,1 μg/ tt kg-ot. Ezek az eredmények rávilágítanak a kereskedelmi forgalomban lévő bébiételek nikkel tartalmának kockázatára, amely meghaladhatja a megengedett mennyiséget.

A biogazdálkodással jelölt minták és a többi minta összehasonlításakor statisztikai szignifikancia mutatkozott. Ez azért meglepő, mivel a nikkel fő forrása a műtrágyák, növényvédő szerek és gyomirtók kellene, hogy legyenek. Ez új perspektívát nyit a biogazdálkodásból származó termékekkel kapcsolatban, és további vizsgálódást igényel.

A rövid távú nikkel bevitel allergiás reakciót okoz az arra érzékenyeknél, mind érintkezés révén, mind étrendi bevitel esetén. Állatkísérletek eredményei lehetséges reproduktív (szaporodási) és fejlődési hatásokat jeleznek hosszú távú nikkel expozíciónál. Az EU-ban jelenleg nincs határérték előírás élelmiszerek nikkel tartalmára, csak ivóvíz és természetes ásványvíz esetén (20 µg/l).

A nikkel élelmiszerekben való jelenléte általában összefügg a talaj természetes geokémiájával, az iparosodott területek közelségével, valamint a peszticidek, műtrágyák és gyomirtó szerek használatával. A vízgyűjtő területek mentén az üledékekben is jelentősen feldúsulhat onnan tovább jutva a növényekbe. A nikkelnek való kitettség legjellemzőbb növényei a „gabona és gabonaalapú termékek”, a „hüvelyesek, diófélék és olaj magvak”, valamint a „zöldségek és növényi termékek (beleértve a gombákat is)”. Egy másik potenciális forrás az élelmiszer-feldolgozás és a konzerválás, amely során a nikkel az élelmiszerekbe kerülhet, mivel ezeket a folyamatokat nikkelt tartalmazó acéledényekkel hajtják végre. A megfigyelt adatokra magyarázatot nem találtak, ezért a kapott kísérleti adatok alátámasztására új információkat kell szerezni a témában. 

Bébiételek magas nehézfém tartalma az USA-ban

2021. márciusában egy kongresszusi vizsgálat mutatott rá arra, hogy egyes nehézfémek mennyisége jóval magasabb a bébiételekben, mint a palackozott vízben és más termékekben megengedett szintek. Fontos megjegyezni, hogy az USA-ban jelenleg nincsenek határérték előírások a bébiételek nehézfém tartalmára vonatkozóan, az egyetlen kivétel a rizspelyhekben található arzén.

A felmérés során 168 bébiételt vizsgáltak meg négy nehézfém: arzén, ólom, higany és kadmium jelenlétére. A vizsgált élelmiszerek 61 márkát és 13 élelmiszerfajtát érintettek, köztük csecsemőtápszereket, kekszeket, gabonapelyheket és gyümölcsleveket. A termékekben mért értékek a jelentés végén szerepelnek.

Az USA-ban a terület eddig meglehetősen alulszabályozott volt, hiszen a gyártók megtehették, hogy csak az összetevőket vizsgálták, amelyek alulreprezentálják a nehézfémek szintjét a bébiételekben, illetve a bébiételek túlnyomó többségénél egyáltalán nem is végeznek vizsgálatokat. Az eredmények alapján sokan szorgalmazzák a bébiételek biztonságára vonatkozó szabályozás megerősítését.

Az ügy relevanciája

A nyomokban előforduló nehézfémek toxicitása és hatása az emberi egészségre sok esetben aggodalmat válthat ki. A leggyakoribb nehézfém szennyeződések a mezőgazdasági, az ipari és a bányászati tevékenységekből származnak. A nehézfémek a környezetben mozgékonyak és a növényekben is felhalmozódhatnak. Sok esetben közvetlenül az élelmiszer-feldolgozás során kontaminálódnak az alapanyagokkal.

A higany kivételével valamennyi fém ismert vagy valószínűsíthetően rákkeltő az emberre nézve. Emellett a nehézfémek idegrendszeri károsodást és egyéb betegségeket, pl. vesekárosodás, is okozhatnak. Egy adatelemzés szerint, a 0-24 hónapos amerikai gyermekek már több mint 11 millió IQ-pontot veszítettek az élelmiszerekben található arzénnek és ólomnak való kitettség miatt. Ennek az IQ-veszteségnek több mint a felét tizenöt élelmiszer okozza, amelyek közül a rizs alapú élelmiszerek teszik ki ennek 20%-át.

Megkülönböztetett figyelem kíséri a foszforműtrágyák Cd-szennyezettségét, és annak a növények általi felvehetőségét, mivel a kadmium kis mennyiségekben hosszú időn át fogyasztva a humán szervezetben akkumulálódik. Egy korábbi tájékoztatónk alkalmával már részletesebben kitértünk az EU-s termésnövelő anyagok forgalmazására vonatkozó szabályok kapcsán a kadmium veszélyére.

Egy 2020-ban megjelent tanulmány kimutatta, hogy az Egyesült Királyságban vizsgált 55 rizsminta közül 28-ban magasabb volt az arzéntartalom, mint a csecsemők és kisgyermekek számára megengedett határérték.

Az EU 2021 augusztusában szigorította a csecsemőtápszerekre és élelmiszerekre, zöldségekre, gyümölcsökre, gabonafélékre, húsokra, halakra és egyéb termékekre vonatkozó élelmiszerbiztonsági előírásait, csökkentette a kadmium– és ólomtartalom-határértékeket.

A közelmúltban más termékek, például fűszerek, esetében is aggályok merültek fel a nehézfém tartalmukat illetően.

Habár a csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt tápszerek és élelmiszerek területe az EU-ban jóval szigorúbb szabályozás alá esik, mint az USA-ban, tekintetbe véve a nikkellel kapcsolatos eredményeket, illetve az ólomra és kadmiumra vonatkozó EU-s határértékek közelmúltbeli csökkentését, úgy véljük, hogy érdemes lenne ezen termékeket komolyabb vizsgálat alá vetni. A rendelkezésre álló adatok kiértékelése átfogó ismereteket nyújthat a hazai helyzetről, illetve kockázatbecslés is végezhető. Érdemes megvizsgálni a talajmonitoring (TIM) rendszerből származó nehézfém adatokat is. Emellett a jövőben célszerű lehet nagyobb figyelmet fordítani a bio jelzéssel ellátott termékekre.