Ezt a vírust korábban Spanyolországban, Portugáliában és Olaszország déli részén azonosították, de most először Dél-Franciaországban is észlelték. Az EHD általában fertőzött szúnyogok (Culicoides spp.) csípése útján terjed. Az EHD vírusát több, mint 250-szert mutatták ki a fent említett európai országokban azóta, hogy a betegséget 2022 novemberében először azonosították Európában. A betegség etiológiájáról és járványtanáról további információk a következő weboldalon találhatók.

A tudósok a vírussal és annak terjedésével kapcsolatban négy kulcsfontosságú tényezőt (driver) azonosítottak. Az első a globális éghajlatváltozás, különösen a melegebb hőmérséklet, amely a vektorok túlélési képességének befolyásolása révén hozzájárulhatott az esetek (kitörések) jelentős megugrásához Dél-Európában. További tényezők az élő állatok illegális vagy legális kereskedelme, mozgatása, olyan területekről vagy terültek között, ahol a vírus fokozott előfordulását mutatták ki. Végül pedig az őshonos vadon élő emlős fajok számának növekedése. Bár az EHD nem betegíti meg az embert, szarvasfélékre halálos lehet, illetve a szarvasmarha-, juh- és kecskeállományokban is jelentős elhullást tud előidézni, így közvetve kihatva az élelmiszerláncra.

A megfertőződött szarvasmarhák lázasak, gyengék, étvágytalanok, nyelési nehézségeik és bőrkiütéseik jelentkezhetnek. Ezek a tünetek nagyon hasonlítanak néhány más, nagy gazdasági kártételt okozó, bejelentési kötelezettség alá eső betegségre (pl. kéknyelv-betegség, ragadós száj- és körömfájás). Jelenleg nem áll rendelkezésre vakcina ezen betegség ellen.

A vírust hordozó csípőszúnyogok kedvező szélviszonyok mellett egy nap alatt akár 150 km-t is képesek megtenni, ezért a betegség terjedésének megakadályozása érdekében a francia hatóságok betiltották az élő szarvasmarhák exportját hat délnyugat-franciaországi régióból, és hat szomszédos régióra korlátozásokat is bevezettek.