A Marburg-vírus a filovírusok közé tartozik, ahová az ebola is, amelyhez hasonlóan szintén vérzéses lázat okoz. A vírus a fertőzött emberek testnedveivel való közvetlen érintkezés útján terjed emberről emberre, illetve a kórokozó az ezekkel szennyezett felületekkel vagy tárgyakkal való kontakt révén is képes bejutni az emberi szervezetbe. A vírus által kiváltott betegség pedig magas lázzal, izomfájdalmakkal, vérhányással és belső vérzésekkel jár. A Marburg-vírus-fertőzés olyan járványveszélyes betegség, amelynek magas a halálozási aránya (akár 24-88% is lehet). A betegség korai szakaszában a tünetek hasonlósága miatt nehezen különböztethető meg más fertőző betegségektől vagy vírusos vérzéses láztól, mint pl. az ebola, malária, tífusz stb.

A Marburg-vírust hordozó nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus) Afrikában, a Közel-Keleten, Ázsia egyes részein, pl. Pakisztán és a Mediterráneumban (Ciprus, Anatólia) is előfordul. A vírust hordozó denevérfajt a kórokozó nem betegíti meg, az annak csak rezervoárja, de egyes majomfajokra, illetve ritkán az emberre tovább terjedve súlyos betegséget okozhat.

Marburg-vírus-fertőzés csak elvétve történik. Jelentősebb esetszámú kitörés a Kongói Demokratikus Köztársaságban (1998-2000) és Angolában (2004-2005) történt legutóbb, azóta jellemzően évente csak egy-egy esetet – vagy annyit sem – azonosítanak.

Ugyan a vírus az elmúlt évtizedekben alig okozott megbetegedéseket, Afrikában várhatóan egyre gyakoribb lesz. Erre amiatt számítanak a virológusok, mert a kontinensen egyre több ökoszisztéma borul föl a népességrobbanás és az emberi térnyerés miatt, így a vírus rezervoárja is egyre gyakrabban kerül kapcsolatba az emberekkel. Nyugat-Afrikában például már régóta számítottak a betegség felbukkanására.

Ugyanakkor napjaink globalizált világában a fertőző betegségek egyre könnyeben átterjedhetnek a világ más tájaira is. Erre jó példa a koronavírus okozta pandémia vagy az ugyancsak jelenleg zajló majomhimlő járvány is. A WHO kockázatértékelése szerint a járvány kitörésének kockázata nemzeti szinten magas, regionális szinten mérsékelt, globális szinten pedig alacsony – vagyis fennáll a veszélye annak, hogy a járvány átterjed a Ghánával szomszédos országokra, azonban egy világszintű pandémia kitörésének esélye csekély. A WHO a jelenlegi kockázatértékelés alapján nem javasolja, hogy korlátozzák a Ghánába irányuló utazást és kereskedelmet.

A hatóságoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a kitörések megfékezésére, például a kiterjedt tesztelés és kontaktkutatás, a korai elkülönítés és karantén alá helyezés vagy megfelelő fertőzésmegelőzési és -ellenőrzési intézkedések bevezetése révén. Ezen túlmenően fontos a lakosság tájékoztatása, például a fertőzés tüneteire és a terjedési útvonalakra vonatkozóan.

A jelenlegi járvány alakulását, illetve a vírus jövőbeli térbeli terjedését célszerű nyomon követni.