A terc-butilhidrokinon (más néven TBHQ, E319) a többértékű fenolok közé tartozó szerves vegyület, a hidrokinon terc-butil-csoportot tartalmazó származéka. A TBHQ egy tartósítószer, számos élelmiszerben megtalálható, beleértve az étolajokat, a fagyasztott húsokat (különösen a halat) és a feldolgozott élelmiszereket, például a chipseket és a kekszeket. Sok évtizede használják az élelmiszerekben, a termék eltarthatósági idejének növelésén kívül semmilyen más funkciót nem tölt be, antioxidánsként megakadályozza a zsírok oxidációját. Az oxidáció hatására az élelmiszerek elveszíthetik ízüket, megváltoztathatják a színüket és lecsökkenhet a tápértékük. A TBHQ növelheti az eltarthatóságot és csökkentheti az élelmiszerromlásból származó élelmiszer-hulladék mennyiségét.

2021-ben az amerikai Environmental Working Group (EWG) tanulmánya rámutatott a Toxicity Forecaster (ToxCast) adatainak elemzése során, hogy a TBHQ tartósítószer mind állatkísérletek, mind pedig in vitro toxikológiai vizsgálatok alapján károsítja az immunrendszert. Ez a megállapítás különösen aggasztó a koronavírus világjárvány idején. Az EWG azt ajánlja, hogy az élelmiszerekben és az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban található vegyi anyagok immunotoxicitási vizsgálatát helyezzék előtérbe, hogy megvédjék a közegészséget az immunrendszerre gyakorolt potenciális káros hatásuktól.

Már korábbi tanulmányok is vizsgálták, hogy a TBHQ miként befolyásolhatja az influenza elleni vakcinák hatékonyságát, illetve összefüggésbe hozták az ételallergiák számának növekedésével. Ezek közül az egyik legfontosabb eredményt a Michigan State University kutatói érték el, ahol a TBHQ tartósítószert összekapcsolták egy megváltozott immunválasszal, amely valószínűleg akadályozza az influenza elleni védőoltások megfelelő hatásának kialakulását. A 2019-ben, egereken végzett vizsgálatok során a kutatók számos válaszfaktort vizsgáltak, többek között azt, hogy a T-sejtek megjelentek-e, képesek voltak-e a megfelelő munkát végezni, és végül felismerték-e és emlékeztek-e a behatoló vírusra. Összességében azt tapasztalták, hogy csökkent a CD8 T-sejtek száma a tüdőben, és csökkent a CD4 és CD8 T-sejtek száma, amelyek azonosítani tudták az influenzavírust a TBHQ-nak kitett egerekben. Ezeknek az egereknek a tüdejében kiterjedt gyulladás és nyálkaképződés volt megfigyelhető. A TBHQ lelassította a T-sejtek kezdeti aktiválódását is, csökkentve a fertőzések elleni gyorsabb leküzdési képességüket. Ez lehetővé tette, hogy a vírus elterjedjen az egerekben, amíg a sejtek teljesen aktiválódtak. A vizsgálat második fázisa kimutatta, hogy az adalékanyag gátolja az immunrendszer azon képességét, hogy emlékezzen, hogyan reagáljon az influenzavírusra, különösen akkor, ha egy másik törzset máskor vittek be. Ez hosszabb felépülést és további súlycsökkenést eredményezett az egereknél.

Míg a 80-as és 90-es években aggodalomra adott okot az, hogy a nagy dózisú TBHQ kísérletek rákos daganatot okoztak az állatmodellekben, azonban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ( EFSA) szakmai testülete 2004-ben megállapította, hogy a TBHQ nem rákkeltő. Ezt a megállapítást nem csak az EFSA, hanem a világ más vezető szabályozó és egészségügyi szervezetei is jóváhagyták, mint például az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) és a FAO/WHO Élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó Közös Szakértői Bizottsága (JECFA). Az alaposabb feltárás érdekében a kutatók tudományos kutatásokkal és tesztelésekkel próbálták meghatározni a tartósítószerek biztonságosságát. Áttekintő tanulmányok segíthetnek meghatározni, hogy az adalékanyagok biztonságosan felhasználhatók-e az élelmiszerekben, biztonságosak-e az emberi szervezetben és van-e egészségügyi kihatásuk. Miután az FDA jóváhagyta a tartósítószert, a tudósok irányelveket határoztak meg az élelmiszerekbe biztonságosan beilleszthető mennyiségre és az emberek által fogyasztható maximális mennyiségre vonatkozóan. Az FDA meghatározta, hogy egy étel TBHQ tartalma nem haladhatja meg a teljes zsír- és olajtartalom 0,02 százalékát. A fogyasztók számára az elfogadható napi bevitel (ADI) 0,7 mg/ttkg. Erről a határértékről nemzetközi megállapodás született, az EFSA is 2004-ben megerősítette ugyanazt az ADI-t.   

Az EFSA élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó testülete (ANS) 2016-ban kiadott nyilatkozatában megerősítette, hogy a felnőttek expozíciója ugyan nem haladja meg az ADI-t, de a csecsemők expozíciója túllépheti a korábban elfogadott napi bevitelt. Ezt követően az ANS elvégezte a TBHQ expozíciójának finomított értékelését, egy, az európai élelmiszer-fogyasztási adatbázisban szereplő adatokon végzett átfogó elemzés, valamint a tényleges felhasználásra vonatkozó újonnan benyújtott adatok alapján. Az eredmények ismeretében az ANS arra a következtetésre jutott, hogy a maximálisan megengedett szintek alkalmazásával az expozíció a kisgyermekek és a gyermekek esetén meghaladja a 0,7 mg/ttkg /nap ADI-t, azonban a finomított expozíciós forgatókönyvek esetében az ADI-t egyik korcsoportban sem lépték túl.

A fentiekre való tekintettel célszerű lenne tovább vizsgálni a TBHQ immunrendszerre gyakorolt hatását.