A Madagaszkáron őshonos Hazomalania voyronii, népszerű nevén hazomalana szárfájának friss és száraz kérgéből készült illóolajat már régóta használják a szúnyogok elriasztására és a rovartámadásokkal szembeni ellenállásra.
Egy 2021-ben készült tanulmányban a hazomalana hatékonyságát vizsgálták növényi alapú peszticidként (búzavédőszerként) a lisztbogarak ellen. A vizsgálatba a lisztbogárfélék három gyakori fajának (T. confusum, T. castaneum, és T. molitor) kifejlett egyedeit és lárváit vonták be. A megfogalmazott hipotézis igazolása érdekében a vizsgálat célja egy 6%-os (m/m) H. voyronii illóolaj alapú nanoemulzió kifejlesztése volt, a lisztbogárfélék hatékony és környezetbarát kezelésére. Az illóolaj 100%-os hatékonyságúnak bizonyult más természetes rovarölő szerekkel és zeolittal kombinálva.
A kísérő cikk nem tesz említést az illóolaj emberi egészségre gyakorolt kockázatairól, azonban egy korábbi tanulmány szerint a Hazomalania voyronii illóolaj (EOIH) vazorelaxációt (értágító hatást) idéz elő a patkány aorta gyűrűjében.
Az európai zöld megállapodás, és különösen annak a „termelőtől a fogyasztóig” és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiái keretében a Bizottság intézkedéseket fog hozni annak érdekében, hogy 2030-ig 50%-kal csökkenjen a növényvédő vegyszerek használata és kockázata, beleértve a veszélyesebb növényvédő szerek használatát is.
A gabonatárolása során alkalmazott legtöbb rovarölő szer szintetikus eredetű, ami aggodalomra ad okot az élelmiszerbiztonsági és a közegészségügyi kockázatok tekintetében. Sürgősen lépnünk kell a környezetbarát rovarölő szerek kifejlesztésének irányába, azonban nem biztos, hogy ez a reform élelmiszerbiztonsági és közegészségügyi szempontból teljesen megnyugtató, mivel a növényi alapú rovarölő szerek hatóanyagai is rejthetnek némi kockázatot.
A fentebb bemutatott eredmények alapján a H. voyronii illóolaj alapú nanoemulzió ígéretes alternatívája lehet a kémiai növényvédő szereknek. Azonban mielőtt bekerülne az élelmiszerláncba, meg kell arról győződnünk, hogy használata biztonságos és nem rejt magában súlyos kockázatokat az emberi és állati egészségre, illetve a környezetre nézve. Ennek megállapításához további kutatások szükségesek.