Teljesen különböző baktériumfajok plazmidok – kis DNS-molekulák, amelyekben a baktériumok génjeik egy részét a kromoszómán kívül tárolják – segítségével terjeszthetik egymás között a rezisztenciagéneket. Amikor két baktériumsejt érintkezik egymással, plazmidokat másolhatnak egymásra. Ezt hívják konjugációnak, és ez az antibiotikum-rezisztencia terjedésének legfontosabb mechanizmusa.

A plazmidtranszfer modellezése elengedhetetlen a rezisztenciatranszfer alapjainak feltárásához és a rezisztencia terjedésének korlátozására irányuló prediktív intézkedések kidolgozásához. A plazmidok jelenlegi megértésének egyik fő korlátja a konjugatív DNS-átviteli mechanizmusok hiányos ismerete, amely elrejti a plazmidtranszfer valós szerepét a természetben.

Egy új kutatás során azt feltételezték, hogy a plazmidok által hordozott transzfer eredetű szubsztrátumok olyan specifikus DNS szerkezeti tulajdonságokat kódolnak, amelyek megkönnyíthetik e régiók megtalálását nagy adathalmazokban, és kifejlesztettek egy DNS szerkezet alapú igazítási eljárást a transzfer szubsztrátumok tipizálására, amely felülmúlja a szekvencia alapú megközelítéseket.

Több ezer feltételezett DNS-átviteli szubsztrátumot azonosítottak, ami azt mutatja, hogy a plazmid mobilitása majdnem kétszer annyi gazdafajt fedhet le, mint amennyit jelenleg ismerünk. Az összes feltételezett mobil plazmid több mint fele tartalmazza a különböző mobilitási csoportokhoz tartozó konjugációs rendszerek általi mobilizálási eszközöket, amelyek elméletileg összekapcsolhatják az ökológiai élőhelyek korábban korlátozott gazdaterületeit egy robusztus plazmidtranszfer hálózattal.

Ez a hipotetikus hálózat megkönnyíti az antimikrobiális rezisztencia átvitelét a környezetben lévő genetikai hordozókról az emberi kórokozókra, ami fontos hajtóereje lehet az emberekben megfigyelt rezisztencia gyors fejlődésének, és így fontos fókuszpont lehet a jövőbeli megelőző intézkedések számára.