Az agyvelő bántalmak okai gyakran ismeretlenek maradnak, eredetüket, kezelési lehetőségeiket és prognózisukat illetően. Az esetek nagy számban megoldatlanok maradnak a hagyományos diagnosztikus módszerekkel.

Az egyik, feltehetően fertőzéses eredetű agyvelőbántalom a házi macskák (Felis catus) “tántorgó betegsége”. Először az 1970-es években írták le a Stockholm és Uppsala közötti régióban, mely a mai napig a betegség gócpontjának tekinthető.

A tántorgó betegség legjellemzőbb klinikai tünete a hátsó végtag ataxiája (izommozgások koordinációjának zavarából adódó bizonytalan, egyensúlyzavarral, perifériás idegbántalommal járó betegség) egy általánosan fokozott izomtónussal, mely egy tántorgó járáshoz vezet. Emellett további neurológiai tünetek széles skálája fordulhat elő, pl. képtelenség a karmok behúzására, hyperesthesia (nagyobb érzékenységet és fájdalom érzetet okozó érzékelési zavar), és alkalmankénti remegések és rohamok. A viselkedésben is változás áll be, fokozott vokalizáció, depresszió, érzelgősség és ritkán agresszió képében. A betegség lefutása általában néhány naptól pár hétig tart, de akár egy évig is eltarthat, és általában eutanáziával végződik a hanyatló állapot miatt.

A tántorgó betegség okozójának hosszú ideig a Borna vírust gyanították, mely különböző emlősökben okoz neurológiai rendellenességeket, ugyanakkor ezt nem lehetett meggyőzően bizonyítani a tántorgó betegségnél. A rubeola vírus Rustrela vírus (RusV) nevű rokonát a közelmúltban összefüggésbe hozták számos emlős gazdaállatban lejátszódó agyvelőgyulladással.

A jelen tanulmányban három gócpontból, Svédországból, Ausztriából és Németországból származó, nem gennyes agyburok-, agyvelő- és gerincvelő gyulladásban szenvedő és a tántorgó betegség klinikai tüneteit mutató 29 macskából 27 macska agyszövetében mutatták ki a RusV RNS-t és antigént. A tüneteket nem mutató kontroll macskáknál ugyanakkor nem mutatták ki a vírust.

A szerzők a Bornavírus RNS-ét vagy nukleoproteinjét nem tudták kimutatni a tántorgó betegséggel diagnosztizált macskákban. A szerzők szerint eredményeik bizonyítják, hogy a macskák tántorgó betegségének régóta keresett kórokozóját azonosították a RusV vírusban. A vírus széles gazdaspektruma és földrajzi elterjedtsége alapján ugyanakkor szerepet játszhat további emlősök, akár emberek idegrendszeri kórképeiben is.

A RusV terjedésének útja továbbra is ismeretlen maradt. Tisztázni szükséges, hogy a fertőzött macskák terjesztik-e a vírust. A térben korlátozott előfordulás arra utal, hogy folyamatos vírus terjesztés csak egy térben korlátozott gócpontban történik, mint pl. kisemlősöknél, míg a jobban mozgó gazdaszervezetek, pl. a nagy távolságokra szállított háziállatok inkább zsákutcát jelenthetnek terjedés szempontjából. Ezt a feltevést támogatják a házimacska populációkban történő elszórt előfordulás, a járványok hiánya a macskatartó helyeken, valamint hogy a tántorgó betegség szinte kizárólagosan szabadba kijáró, főleg vidéki területeken élő macskáknál fordul elő.