A laboratóriumban használt selymet másképp dolgozzák fel, mint a textíliákhoz használt selymet, és folyékonnyá olvasztják, amelyből különféle anyagok készíthetők. A selyemfehérje már megtalálta helyét a piacon ehető bevonatként, amely segít a gyümölcsök, zöldségek, húsok és más élelmiszerek tartósításában.

Alapvetően a gyümölcs felületét nedvesítik meg a selyem folyékony formulájával. Amikor megszárad, egy nagyon vékony filmet képez, amely átlátszó és íztelen. A selyembevonat szabályozza az egyes gyümölcsök légzését, és védőgátként működik, amely kívül tartja a kórokozókat, miközben a nedvességet bent tartja. Egy 2016-ban publikált tanulmányban leírták, hogyan vontak be selyemmel gyümölcsdarabokat, epret és banánt, majd szobahőmérsékleten hagyták őket. A bevonat nélküli gyümölcsökhöz képest az eper egy hét után is piros és kemény volt, a banánok pedig nem feketedtek meg és nem váltak túléretté.

Hidrolizált selymet és a selyemport a világ egyes részein már régóta használják és fogyasztják élelmiszer-adalékanyagként. A selyembevonat technológiáját a Mori cég továbbfejlesztette. A selyemmel bevont spenótot már árulják a jelentősebb kiskereskedelmi üzletekben az USA északkeleti részén.

Bármilyen selyem használható bevonatként, és nagyon kevésre van belőle szükség az élelmiszerek védelméhez, ami lehetővé teszi, hogy az ára is megfelelő legyen. A textiliparral ellentétben nem feltétlenül kell megölni a selyemhernyókat, hogy felhasználhassák a gubóikat. A jövőben a szintetikus biológián alapuló megközelítésekkel talán képesek leszünk arra, hogy a gubókból való kivonás helyett baktériumok, növények vagy más hordozók segítségével nagy léptékben állítsuk elő a fehérjét.A selyem bevonat élelmiszereken való alkalmazása szélesebb körű élelmiszer-hulladék csökkentéssel járhat világszerte, amely jelenleg évente több mint egymilliárd tonnát tesz ki.