Egy obezogén olyan vegyi anyag, amely egy élőlényt arra késztet, hogy zsírt halmozzon fel. Ilyen anyag lehet a biszfenol A, bizonyos ftalátok és a legtöbb organofoszfát égéskésleltető. Ezek új zsírsejtek termelésére és/vagy több zsír raktározására késztethetik az organizmusokat. Az elmúlt 20 évben a kalóriabevitel nem változott vagy kissé csökkent, de az elhízás mértéke emelkedett és nem csak az emberek körében. Az állatok testtömege, mint például a kutyák, macskák, rágcsálók és főemlősök, szintén emelkedik. A zsírsejtképződés (adipogenezis) elsődleges szabályozója a peroxiszóma proliferátor által aktivált gamma receptor (PPAR-γ). Környezeti szennyezők egy hosszú listája köt ehhez a zsír receptorhoz – lágyítók, ftalátok, BPA és analógjai, égéskésleltetők és per- és poli-fluoroalkil (PFAS) vegyületek, mind obezogének.

Az obezogének módosíthatják az étvágyszabályozását, befolyásolhatják a mikrobiomot vagy megváltoztathatják, hogy mennyi energiát éget el a szervezet nyugalmi állapotban (alapanyagcsere) a tiroid hormon receptoron keresztül. Az alapanyagcsere egy átlagember energia felhasználásának 70%-a, így ennek a csökkenése nagy hatással van a súlyra. Szintén érzékenyek az obezogén vegyi anyagokra az ösztrogén és androgén receptorok, glükokortikoid receptorok és a retinoid X receptor, amely elősegíti a zsírsejtképződést és a zsírsejtprekurzor proliferációt.

Az obezogének mindenhol jelen vannak a környezetünkben. Jelen vannak a porban, vízben, a feldolgozott élelmiszerekben, az élelmiszercsomagolóban, kozmetikumokban és testápolási termékekben, de szintén a bútorokban és elektromos berendezésekben, légszennyező anyagokban, peszticidekben, műanyagokban és lágyítószerekben.

Számos tanulmány bizonyítja, hogy az obezogén vegyületeknek hatásuk van az elhízásra. A tributiltin klorid elősegítette a zsírképződést egerekben. A tributilint kapó egerek nem ettek többet és nem mozogtak kevesebbet, mint a nem kezelt egerek, de másképp hasznosították a kalóriákat, többet raktároztak zsírként. A DEHP-val (dietil-hexil-ftalát) etetett egerek több táplálékot ettek, súlyt és több hasi zsírt halmoztak fel.

Egy amerikai klinikai kísérletben, amelyben több mint 600 túlsúlyos és elhízott felnőtt súlycsökkenését vizsgálták négy diéta segítségével megállapították, hogy a vérplazma PFAS koncentrációja nem befolyásolta a fogyás mértékét a diéta hat hónapja alatt, de azok a nők, akiknek a kísérlet kezdetekor magasabb volt a vegyület szintje, jelentősen nagyobb súlyt nyertek vissza. Továbbá megállapították, hogy azoknak az embereknek, akiknek magasabb a vérplazmájukban a perfluoroalkil vegyületek szintje, alacsonyabb az alapanyagcseréjük, és sokkal gyorsabban nyerik vissza a súlyukat fogyókúra után.

Egy másik tanulmányban kimutatták, hogy in vitro, a BPA befolyásolta PPAR és lipid felhalmozódást, míg hím egerek születés előtti alacsony dózisú BPA kitettsége növelte a testtömeget, élelem felvételt és a zsírsejtek számát, valamint az inzulin szintet.

Egy amerikai tanulmányban a házi por hatását vizsgálták egér zsírsejtekre. 11-ből 10 porminta ösztönözte a triglicerid felhalmozódást a preadipocita egérsejtekben.

Egy kanadai tanulmányban olyan gyermekeknek, akiknek az édesanyja rendszeresen fogyasztott mesterséges édesítőszereket tartalmazó italokat a terhesség során, magasabb volt a testtömeg indexük és több zsírszövetük lett hároméves korukra. A kutatók szacharózzal, aszpartámmal vagy szukralózzal etettek vemhes egereket. A szacharózzal, aszpartámmal és szukralózzal etetett egerek hím utódai 50%, 47% illetve 15%-kal több testzsírt mutattak.

Megbecsülni azt, hogy mennyi vegyi anyag járulhat hozzá a világjárványszerű elhízáshoz nehéz. Míg az obezogének nem az egyedüli okai az elhízás problémájának, ezek a vegyi anyagok több figyelmet érdemelnek és lehetőség szerint szigorúbb szabályozást.