A kutatók 3 év alatt 962 székletmintából gyűjtöttek adatokat, és elemezték a táj, az időjárás, a vadon élő madarak és a baromfi közötti kölcsönhatások, valamint a gazdaság irányításának hatását a Campylobacter spp. előfordulására.

Az eredmények azt mutatták, hogy a nyílt környezetben történő tartási gyakorlatok jellemzői, mint például az állomány mérete, a baromfi kora, az állomány sűrűsége és a legelőterület, befolyásolhatják a Campylobacter spp. terjedését. A nagyobb állományok és a nagyobb sűrűség felnagyítja a terjedést, míg a rotációs tartási gyakorlatok csökkenthetik az expozíciót azáltal, hogy az állományokat eltávolítják a fertőzött talajoktól. A kis gazdaságok területe azonban semmissé teheti a rotáció betegségcsökkentő hatását, talajszennyezés esetén.

A baromfifajok előfordulása világszerte jelentős, és a baromfi szabadtéri tartása növeli a kórokozók állományba való behurcolásának kockázatát. A mezőgazdaság intenzívebbé válása és a szántóföldek terjeszkedése növeli a baromfi expozíciós kockázatát. A vadon élő madarak, amelyek a Campylobacter spp. rezervoárjai, behurcolhatják a baktériumot az állományokba. A környezeti tényezők, mint például a nagy szélsebesség, szintén befolyásolhatják a betegség kockázatát a kórokozóknak a környező tájakról történő elterjesztése révén.

A Campylobacter spp. világszerte és az EU-ban is az élelmiszer eredetű megbetegedések egyik fő okozója a Salmonella spp. mellett. A zoonózisok és zoonózis-kórokozók monitoringjáról szóló 2003/99/EK irányelv alapján a tagállamok Campylobacter-re vonatkozóan is gyűjtenek megfigyelési adatokat, illetve a levágott brojlercsirkékre vonatkozóan technológiai higiéniai kritérium is meghatározásra került.

A fogyasztóknak a bio-, illetve az állatok jólétét szem előtt tartó termékek iránti preferenciája miatt azonban egyre nagyobb a kereslet a nyílt környezeti tartásból származó baromfitermékek iránt. Ezért is fontos, hogy a baromfitelepeken szigorú biológiai biztonsági gyakorlatot kövessenek az állományok védelme érdekében.

A tanulmány értékes betekintést nyújt a különböző tényezőknek a nyílt környezetű baromfitartási rendszerekben a Campylobacter spp. prevalenciájára gyakorolt hatásáról, ami információval szolgálhat a gazdaságok biológiai biztonsági gyakorlatának megszervezéséhez. Az állományok szennyezettségének csökkentése révén a kampilobakteriózis okozta közegészségügyi terhek is mérséklődhetnek.