A fertőtlenítőszereken kívül más termékekben, például fakonzerválószerekben, gyomirtókban, szemcseppekben, szájvizekben, orrspray-kben, mosószerekben és samponokban, szárítólemezekben és textilpuhítókban is használják őket.

Bár a QAC-ok laboratóriumi körülmények között bizonyították hatékonyságukat, a valós életben a fertőző betegségek terjedésének csökkentésére gyakorolt hatásuk, különösen az egészségügyben, korlátozott.

A széles körű használat ellenére sok QAC-nak nincs alapos szabályozási értékelése a lehetséges egészségügyi és környezeti hatások tekintetében. A kedvezőtlen ökológiai hatások közé tartozik az érzékeny vízi szervezetekre gyakorolt akut és krónikus toxicitás, és egyes QAC-k koncentrációja megközelíti az aggályos szintet.

A QAC-ok nagymértékű perzisztenciát mutatnak a beltéri környezetben, ami aggasztó, mivel növeli az expozíció lehetőségét, különösen az olyan érzékeny populációk esetében, mint a gyermekek, és mivel a QAC-ok szerepet játszhatnak az antimikrobiális rezisztenciában. A QAC-oknak való kitettség történhet bőrrel való érintkezés, kézről szájba történő átvitel, szennyezett por vagy aeroszolok belégzése, valamint élelmiszer és víz fogyasztása révén. Az akut, magas szintű expozíció általában véletlenszerű. A QAC-koncentrátumoknak való kitettség bőrkorróziót és égési sérüléseket, légzőszervi hatásokat, fejlődési és reprodukciós toxicitást, az anyagcsere-funkciók, például a lipid-homeosztázis zavarát és a mitokondriális funkció károsodását okozhatja. A QAC-ket kimutatták az anyatejben, ami arra utal, hogy a szoptatás lehetséges expozíciós útvonal.

A takarítással kapcsolatos foglalkozásokban dolgozók, beleértve a takarítást, az egészségügyet, a vendéglátást, az élelmiszer-előállítást, -feldolgozást és -szolgáltatást, nagyobb expozíciónak vannak kitéve. Ha a fertőtlenítés után nem törlik le, a QAC-ok a felületeken maradhatnak, ami az alkalmazás utáni expozícióhoz vezethet. Ez utóbbi esetben az expozíció útjai közé tartozik a fertőtlenített kemény felületek megérintése, a nem szándékos kézzel-szájjal való érintkezés (pl. a felületi maradványok és a porhoz kötött QAC-ok lenyelése), valamint a felület-kéz érintkezést követően a kezeken lévő vegyi anyagok bőrön keresztüli felszívódása.

Mivel ezeket a termékeket gyakran használják kórházakban, iskolákban és egyéb létesítményekben, az ezeket a helyeket rendszeresen látogató, ott dolgozó vagy élő személyek, pl. ápolók, tanárok, diákok is fokozottan ki lehetnek téve ezeknek a vegyületeknek. Egy tanulmány szerint a gyermekek (3-14 éves kor között) napi 14-55-ször nagyobb mennyiségben vesznek fel QAC-ket, mint a tinédzserek és a felnőttek, mivel körükben gyakoribb a kéz-száj útvonalon történő expozíció.

A felhasználás után a QAC-ok a szennyvíztisztító telepekre kerülnek, ahol továbbra is megmaradnak. Magas szinteket mértek az iszapban és a bioszilárd hulladékban, de a szennyvízzel öntözött talajban is kimutatták őket. A QAC-ok talajban lévő szintjéről és perzisztenciájáról csak korlátozott ismeretek állnak rendelkezésre. A szennyvízből a QAC-ok vándorolhatnak a vízi ökoszisztémákba.

A QAC-ok, mint a benzalkónium-klorid (BAC), halálos koncentrációban feloldják a membránokat, de szubletális szinteken a rezisztens mikroorganizmusoknak kedveznek, a spórák pedig magas belső rezisztenciát mutatnak. A Pseudomonas, különösen a P. aeruginosa, jelentős kihívást jelent a lipidtermeléssel és biofilmképződéssel összefüggő effluxszivattyúk és a QAC-tolerancia miatt. Az élelmiszertermelésben fontos Salmonella fajok a sertésvágóhidakon rezisztenciát mutatnak nem meghatározott QAC-okkal szemben. A környezetben lévő egyéb organizmusok fokozzák a túlélést a fertőtlenítőszerekkel szemben.

A QAC-ok antimikrobiális rezisztenciára gyakorolt hatásáról szóló tanulmányok ritkák, de a talajmikrobák BAC-nak való kitettsége növelte a rezisztenciagének számát. A mikroorganizmusok az antimikrobiális anyagokat tápanyagforrásként használhatják. A QAC-k által súlyosbított antimikrobiális rezisztencia kritikus problémát jelent, különösen az olyan gyógyszerrezisztens kórokozók esetében, mint a P. aeruginosa. Az antibiotikum-rezisztencia COVID-19 utáni növekedése összefüggésbe hozható a QAC-alapú fertőtlenítőszerek fokozott használatával, ami mind a QAC-okkal, mind az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát eredményezi. A toleranciával kapcsolatos problémák közé tartozik a fertőtlenítés sikertelensége és az orvosilag releváns antibiotikumokkal szembeni keresztrezisztencia.

A szerzők azonosították a legsürgetőbb tudásbeli hiányosságokat, kutatási és szakpolitikai intézkedéseket javasoltak az újonnan felmerülő aggodalomra okot adó vegyi anyagok kezelésére. Néhány példa az ajánlásokból:

• a vizsgált QAC-vegyületek spektrumának bővítése és új analitikai módszerek kidolgozása.
• a QAC-ok jelenlétének nyomon követése a környezetben, beleértve a szennyvizet és a felszíni vizeket is.
• a QAC-ok mennyiségi expozíciójának felmérése, a humán expozíció jellemzése, valamint humán epidemiológiai és állati toxicitási vizsgálatok elvégzése.
• a QAC-ok felvétele az újonnan felmerülő aggodalomra okot adó szennyezőanyagok listájára, amelyet a jelentéstételhez, nyomon követéshez és értékeléshez használnak.
• a QAC-ok biztonságosságának és hatékonyságának értékelése, újraértékelése.