A növekvő kereslet miatti túlzott kiaknázás a tengeri uborka populációk csökkenéséhez vezetett. A kereslet kielégítése érdekében új régiókban kezdték meg a kitermelést és új fajokra tértek át, ami élelmiszerbiztonsági szempontból kihívást jelenthet, mivel a szennyezőanyag-tartalom a fajoktól és a régió ipari tevékenységétől függően változik.

A tengeri uborkák a tengerfenék közelében lévő üledékekkel és lerakódott szerves anyagokkal táplálkoznak, ezáltal nemcsak tápanyagokat, de szennyeződéseket is felvesznek óceáni élőhelyükről. Az üledékek magasabb szennyezőanyag- és nehézfém-koncentrációval rendelkeznek, ami függ a helyszíni geokémiai folyamatoktól, a tengeri uborkák betakarításának és tenyésztésének helyszínein és azok környékén folytatott mezőgazdasági, idegenforgalmi és ipari tevékenységektől. A környezetben tartósan megmaradó, azaz perzisztens szerves szennyező anyagok (POP) és nehézfémek feltételezett alacsonyabb metabolizáló képességével vagy bioakkumulációjával együtt a tengeri uborka fogyasztása negatív hatással lehet a fogyasztók egészségére.

Sem az Európai Bizottság, sem a Codex Alimentarius, sem a kínai hatóság nem állapított meg konkrét határértékeket (ML) a tengeri uborkák nehézfém vagy POP tartalmára vonatkozóan. Egy friss tanulmányban a nehézfémtartalomra vonatkozó veszélyértékelést más termékkategóriákra, például a “vízi állatok és termékei” vagy a “kéthéjú kagylókra” vonatkozó határértékekkel való összehasonlítás alapján végezték.

A szakirodalmi kutatás azt mutatta, hogy a nehézfémek és metalloidok, például a higany (Hg), a kadmium (Cd), az ólom (Pb) és az arzén (As) a leginkább vizsgált szennyező anyagok. A begyűjtött minták nem lépték túl az Európai Bizottság vagy a kínai hatóság által a Hg és a Cd tekintetében meghatározott maximális határértékeket, de a magasan iparosodott területekről származó minták Pb tekintetében meghaladták a határértékeket. A mikrobiális veszélyekre, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokra (POP) és egyéb szennyezőanyagokra vonatkozó információk hiányosak.

A friss tengeri uborka elérhetősége az akvakultúra miatt megnőtt. Az eredeti ízek megőrzése érdekében egyes fogyasztók a jelentések szerint a nyers tengeri uborkatermékeket, a sashimit és a sushit részesítik előnyben, ami mikrobiológiai kockázatokkal is járhat.

A tengeri uborka napi bevitelére vonatkozó adatok hiánya (mennyiségek, gyakoriság, felhasznált termék) tovább növeli a tengeri uborka fogyasztással kapcsolatos egészségügyi kockázatok értékelésének kihívását. A lehetséges egészségügyi kockázatok érvényes értékeléséhez a szennyező anyagok szigorúbb nyomon követésére és elemzésére, valamint a fogyasztásra vonatkozó adatokra van szükség.

A fogyasztók védelmét szolgáló, a biztonságos tenger gyümölcseinek előállítását elősegítő szabályozás nem létezik. Összességében ez rávilágít arra, hogy szükség van olyan stratégiákra, amelyek javítják az ismereteket, növelik az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatosan rendelkezésre álló adatokat, továbbá megfelelő iránymutatásokat és szabályozásokat dolgoznak ki a tengeri uborka termelésére, feldolgozására és felhasználására vonatkozóan. Emellett jól megtervezett, ellenőrzött vizsgálatokra van szükség a tengeri uborka vagy kivonataik gyógyszerészeti és táplálkozástudományi előnyeinek megerősítésére.