Jelenleg nyolc féle botulinum toxin ismert az A, B, C, D, E, F és G, valamint a 2017-ben azonosított botulinum X. 2018-ban kutatók számoltak be egy új botulinum neurotoxin génklaszterről Enterococcus faecium törzsekben, amit Dél-Karolinában tehén trágyából azonosítottak. Az eset jelentősége, hogy nem Clostridium eredetű genomban találták a botulinum toxin génklasztert. Az E. faecium a legtöbb szárazföldi állatban elterjedt és a humán bélflóra alkotója, ami kilátásba helyezi a toxin in vivo termelését.

Az Enterococcusok között egyes fajokat probiotikumként alkalmaznak (E. faecalis) egészséges embereknék, egyes fajokat pedig starter kultúraként. Ugyanakkor képesek megbetegedést is okozni (E. faecium – újszülöttek agyhártyagyulladása), melynek pontos mechanizmusa nem ismert, így nem is kapták meg az Enterococcusok a QPS (Qualified Presumption of Safety) státuszt az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által.

A fenti tanulmány több komoly ismerethiányra mutat rá, melyekkel a jövőben a szakembereknek biztosan foglalkozniuk kell. Ezek a következőek:

• Hogyan szerezte a génklasztert az Enterococcus (ha nem Clostridiumtól)?
• Ha az Enterococcus képes átvenni génklasztereket, képes továbbadni is? Hasonlóan fontos kérdés ez az antibiotikum rezisztencia kapcsán is. Képes AMR génklasztereket átvenni, továbbadni? Vancomycin rezisztencia jelenleg is ismert az Enterococcusok kapcsán.
• Milyen ökológiai előnyt jelent ez számára?
• Botulizmust okoz-e ez az új toxin?
• Kifejeződhet-e a gén az E. faeciumban?
• Lehetséges, hogy egyes, nem C. botulinumnak tulajdonított botulizmus eseteket Enterococcusok vagy más nem Clostridium baktériumok okoztak?
• Nagyobb kockázatot jelent-e az Enterococcus a csecsemőbotulizmusnak?
• Vannak-e azonosítható, nagyobb kockázatú újabb élelmiszerek?
• Jelenthet-e újonnan felmerülő kockázatot a BoNT kifejeződés kombinációja élősködő, patogén vagy antibiotikum rezisztens fenotípusokkal?

A kérdések rávilágítanak, hogy bár széles ismeretanyaggal bírunk az élelmiszerekkel összefüggésbe kerülő mikrobákról, azonban rengeteg további információ nem áll rendelkezésre. Sok ismeretünk van az egyes mikroorganizmusokról, de a mikrobák egymás közötti interakciójukról már jóval kevesebb.

Ez az ügy az AMR kérdéskörére is rámutat. Ahhoz, hogy megelőző lépéseket tudjunk tenni, ezáltal is csökkentve a szerhasználatot, nem elég, ha a mikrobákat érintő rezisztenciáról tudunk. Az is fontos kutatási terület, hogy melyik mikroba hogyan képes átadni ezt a tulajdonságát.