A spanyol kutatóintézet, a Segurai Ökológiai és Alkalmazott Biológiai Központ / Tudományos Kutatások Felsőbb Tanácsának (CEBAS-CSIC) kutatói megállapították, hogy mindhárom vizsgált létesítményben a nem érintkező felületeken, például a lefolyókon, a padlón és a mennyezeten volt a legmagasabb a L. monocytogenes koncentrációja.

A vizsgálat során a kutatócsoport három zónára osztotta a feldolgozóterületet, a termékkel való érintkezés közelsége alapján. az 1. zóna a közvetlenül érintkező felületek, a 2. zóna az élelmiszerrel nem érintkező de közeli felületek, a 3. zóna a távolabbi, nem érintkező felületek. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a 3. zónában volt a legmagasabb a L. monocytogenes-tartalom. A teljes genomszekvenálás (WGS) kimutatta, hogy az azonosított L. monocytogenes szerotípusok inherensek voltak, és a 3. zónából az 1. zónába mozognak, ami ellentmond a kutatók eredeti elméletének, miszerint a kórokozó létesítményekbe történő átvitelének elsődleges módja a nyersanyagok.

A kutatók tesztelték a biocidek hatékonyságát a helyi L. monocytogenes izolátumokkal szemben, és megállapították, hogy a környezetből gyűjtött valamennyi izolátum érzékeny volt az alkalmazott biocidekre. Ennek ellenére a takarítási feladatokat gyakran nem megfelelően végzik, ami lehetővé teszi a baktériumok túlélését a környezetben.

A tanulmány segítheti a feldolgozókat abban, hogy megértsék az 1. zóna elsődleges szennyeződési pontjait, és hogy ezek hogyan kapcsolódnak a 2. és 3. zóna L. monocytogenes szekvenciatípusaihoz.