Leggyakrabban étrendkiegészítőként és funkcionális élelmiszerként, illetve élelmiszer- és takarmány összetevőként alkalmazzák, továbbá vadon élő és termesztett változatokat is megkülönböztetünk. A tengeri algák fogyasztására vonatkozóan már több kockázatot is azonosítottak, például jód, szervetlen arzén, kadmium tartalom, tengeri biotoxinok és a mikroműanyagok jelenléte.

A feoforbidok (klorofill-metabolitok) potenciális kémiai kockázatot jelentenek, azonban a veszélyre vonatkozóan csak korlátozott információink vannak. A magas feoforbid-tartalmú algatermékek fototoxikus hatásaik miatt jelentős egészségkárosodást okoztak egyes fogyasztóknak Ázsiában az elmúlt időszakban. Széles körben használt algatermék a chlorella és a spirulina étrend-kiegészítők. Miután Japánban a chlorella tablettákat fogyasztó embereknél fényérzékeny bőrkárosodás lépett fel, a vizsgálat kimutatta, hogy a feoforbid volt a kiváltó ok.

Ennek következtében Ázsia egyes részein bizonyos termékcsoportokra hivatalos határértékeket állapítottak meg (az EU-ban még nincs). Japánban megállapították, hogy minimálisan 25 mg/fő/nap az a feoforbid mennyiség, amely már fényérzékenyítő hatású, ez alapján határozták meg a határértéket: 100 mg feoforbid 100 g-onként, vagy 160 mg kumulatív feoforbid tartalom (azaz a jelen lévő mennyisége plusz az a mennyiség, amely a klorofilláz aktivitás következtében 37°C-on háromórás inkubáció során képződik) 100 g-onként. Tajvanon a határértékek csak a 7%-nál kisebb maradék nedvességtartalmú szárított zöld és kék algákra vonatkoznak. A határérték nem vonatkozik a vörös és barna algákra, illetve friss termékekre sem. Bár az utóbbi időben nem jelentettek újabb eseteket az algatermékek fogyasztása okozta fototoxikus hatásokról, a probléma potenciálisan továbbra is fennáll.

Indiában vizsgálatokat végzetek különböző vízi környezetekben, pl. édesvízben, kikötőkben stb., amely során feltárták, hogy a chlorella-koncentráció egyértelmű térbeli és szezonális változásokat mutatott. Ez rávilágít arra, hogy a különböző algatermesztési környezeteket külön-külön kell vizsgálni az algatermékek tartalmának és így fogyasztásuk biztonságosságának értékeléséhez.

Érdemes megemlíteni, hogy különbség van az analógok között. A klorofill bomlástermékek fotoszenzibilizáló hatását vizsgáló in vivo kísérletek azt mutatták, hogy a feoforbid a klorofill a-val együtt nagyobb fototoxikus aktivitást mutat, mint a feoforbid b. Ezért a termékek  feoforbid-tartalmának elemzésekor különbséget kell tenni, ahelyett, hogy a teljes  feoforbid-szintet vizsgálnánk.

Annak ellenére, hogy a tengeri moszat élelmiszer- és takarmány-összetevőként, illetve önálló termékekként való felhasználása Európában nagymértékben megnőtt, eddig nem készültek olyan tanulmányok, amely a kontinensen kapható algatermékek feoforbid-tartalmát értékelték volna.

Fontos további toxicitási vizsgálatokat végezni a tengeri moszatból készült egyes termékeken, hogy tisztább képet kapjunk azok lehetséges káros hatásairól.