A Hepatitis E vírusoknak 4 genotípusa van, melyekből a HEV1 és HEV2 kizárólag embereket fertőz, míg a HEV3 és HEV4 embereket és egyes emlősöket képes megfertőzni, úgy mint: vaddisznó, sertés, szarvas, nyúl. Az utóbbi években egyre növekvő zoonotikus esetszámot jelentettek a HEV3 és HEV4 kapcsán a fejlett országokban (HEV3 elsősorban európai országokat érint, míg a HEV4 Ázsiát). A zoonózis esetek főbb forrása a nyers vagy nem megfelelően hőkezelt hústermékek vagy a fertőzött állattal való kontakt. Humán-humán fertőzési útvonalat is jelentenek évről évre. A fertőzésre jellemzően az idős, más betegségben is érintett egyének a fogékonyak. Sok esetben (60%) okoz májcirrózist.

A különböző európai országokban végzett szeroprevalencia-vizsgálatok során eltérő és olykor magas anti-HEV Ig G szintet mértek a lakosság és a véradók körében. Egy nemrégiben végzett metaanalízis alapján a becsült HEV szeroprevalencia  0,6% és 52,5% között volt Európában a 2003-2015-ös időszakban. A nagy eltérés oka kereshető az alkalmazott HEV-tesztekben, egyes földrajzi-környezeti tényezőkben (emberi viselkedés, regionális táplálkozási szokások, állattartók jelenléte) illetve a vizsgált kohorszokban.

2015-ben Olaszországban indult egy projekt, mely a véradók között vizsgálta a HEV előfordulást. Több, mint 10.000 mintát vizsgáltak minden régióból. A projekt során mindösszesen 8,7% IgG és 0,5% IgM pozitív mintát találtak. Összességében az IgG prevalencia a férfiak körében nagyobb volt, valamint a területi eloszlás sem volt egyenletes (régiónként 2,2% – 22,8% között volt az előfordulás). Összességében elmondható, hogy 2015-ben Olaszországban az anti-HEV előfordulása nem volt kiugróan magas más európai országokhoz képest (Hollandia 27%, Franciaország 22,4%, Spanyolország 19,9%). Az olasz régiók eredményeit összehasonlították a sertéstartás mértékével regionális szinten, azonban nem találtak összefüggést: a legintenzívebb sertéstartó régiókban, mint pl. Lombardia, Piedmont, az anti-HEV kimutatási arány a mintákból 6-8% volt. A projekt eredményei alapján feltételezhető, hogy a megemelkedett anti-HEV a nem megfelelően előkészített, hőkezelt húsoknak és egyéb környezeti hatásoknak tulajdonítható.

A továbbra is növekvő HEV esetszámok miatt, németországi kutatócsoportok és a BfR (German Federal Institute for Risk Assessment) egy kutatás keretén belül vizsgált sertéshúsokat és sertéshúsokból készült élelmiszereket. Arra voltak kíváncsiak, hogy mi a HEV előfordulási gyakorisága a termékekben. Élelmiszerboltokból és hentesüzletekből 131 sertéshús-terméket gyűjtöttek össze, és vizsgálták a HEV RNS jelenlétét. Összességében a minták 10%-a volt pozitív HEV-re, beleértve a sertésmájat (5%), kenhető májkolbászt (13%) és a májpástétom mintákat (15%). A szekvenciaelemzések azt mutatták, hogy a HEV törzsek túlnyomó része a HEV-3c altípushoz tartozott, amely Németországban a leggyakoribb altípus. A korábbi vizsgálatokhoz képest az eredmények azt mutatják, hogy a sertésmájat tartalmazó élelmiszerekben a HEV prevalenciája nem változott, maradt a magas előfordulási szinten az elmúlt tíz évben Németországban. A vírus fertőzőképességét nem vizsgálták, hiszen a termékek egy része hőkezelt, így feltételezhetően a vírusok inaktiválódnak az előállítás során (feltételezve, hogy a hőkezelést a szabályoknak megfelelően végezték). A kutatás limitációja a mintaszám nagysága, ennek ellenére elmondható, hogy a HEV jelen van a sertéshústermékekben és megmagyarázza a HEV fertőzések magas arányát, különösen a magas kockázatú csoportokban (50 év felettiek).

Az eredmények a „One Health” megközelítés fontosságát is demonstrálják, valamint jelen esetben nagyon fontos lenne egy engedéllyel rendelkező HEV elleni oltás megléte. Emellett célszerű tájékoztatni a fogyasztókat a hőkezelés fontosságáról. Az NNK adatai alapján 2015-től Magyarországon is növekedő tendenciát mutat a HEV fertőzések száma: 5 év alatt 166-ról 262-re emelkedett az évenkénti esetszám.