English 
A vírust először 2011-ben az USA-ban azonosították sertésben, miután influenza-szerű tüneteket okozott az állatnál, majd 2014-ben szarvasmarhában is detektálták (USA, Kína, Franciaország). Újabb szerológiai bizonyítékok alapján valószínűsíthető, hogy a vírus már 2003 körül jelen volt amerikai szarvasmarhákban (USA, Nebraksa). A franciák által azonosított vírus genomja 94-99%-os egyezést mutat az amerikai hasonmásával, ami interkontinentális terjeszkedésre utal. A vírus mára Afrikában is megjelent. A sertésen és szarvasmarhán kívül valószínűsíthetően egyéb állatfajokat, például kiskérődzőket és a vaddisznót is képes megfertőzni, azonban elsődleges rezervoárja a szarvasmarha.
A vírus számos európai országban is kimutatásra került. Az influenza D jelenleg nem tartozik a bejelentésköteles megbetegedések közé sem az OIE-nél, sem az EB ADVNS rendszerében. Ennek következtében a legtöbb tagállam nem folytat surveillance vizsgálatokat a vírushoz kapcsolódóan.
A vírus jelentősége nem tisztázott, mivel klinikai hatása ismeretlen. Az emberi fertőződésre vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre meggyőző bizonyítékok.
Írországban 2014-2016 során azonosították a vírust előbb sertésben, majd szarvasmarhában is. Egy ír vizsgálat szerint az ír szarvasmarha állomány jelentős részében is jelen van a vírus: a vágáskor vett minták 94,6%-ában, a diagnosztikai okokból vett minták 64,9%-ában mutatták ki. A juhokból (4,5%) és a sertésekből (5,8%) diagnosztikai okokból vett mintákban a prevelancia jóval alacsonyabb volt.
Olaszországban a 2005-2017-es időszakra vonatkozóan a humán populációt vizsgálták: a szérummintákat hemagglutinációs gátlás és vírusneutralizációs vizsgálatokkal elemezték és megállapították, hogy a vírus elleni antitestek prevalenciája nőtt a vizsgált időszakban. A vírus tehát képes megfertőzni és immunválaszt kiváltani az emberekben. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az emberi megbetegedések az állatok körében előforduló járványokat követik, de a vírus a humán populációban nem marad fent.
Egy brit vizsgálat, amely során 2017/2018 során légzőszervi betegség következtében elhullott szarvasmarhák molekuláris tesztelését végezték el, az esetek 8,7%-ban mutatta ki az influenza D vírust, sokszor mint egyedüli virális ágenst, de minden esetben bakteriális fertőzéssel egyetemben. A vírus RNS-e a felső és alsó légutakban is kimutatható volt, a tüdőszövetek kórós elváltozását is megállapították. A feltételezek szerint a vírus hozzájárulhat a szarvasmarhák légzőszervi betegségének kialakulásához. Szekvenálással megállapításra került, hogy az Egyesült Királyságban talált vírus hasonlít az Írországban és Olaszországban azonosított vírusokhoz.
Az EFSA kockázatértékelése szerint az európai szarvasmarha állományban a vírus enzootikus, ugyanakkor a prevalenciájában megfigyelhetők területi különbségek: míg Franciaországban 36,3% volt a szeroprevalencia, addig Luxemburgban és Olaszországban 81,8-84,2%. A vírus előfordulása az olasz szarvasmarha állományban 6,3% és 9,5% kötött mozgott. Sertésekben a vírus jóval kisebb arányban fordul elő.
A vírus jelentősége, zoonotikus potenciálja egyelőre nem tisztázott, azonban szerológiai és virológia vizsgálatok is arra utalnak, hogy a vírus az embert is képes megfertőzni. A klinikai tünetek hiánya ellenére a vírus képes volt szaporodni a görények felső légúti traktusában és a görények közötti közvetlen érintkezés útján való fertőződést is megfigyelték.
Egy 2019-es tanulmány megerősítette, hogy a vírus hatékonyan replikálódik in vitro a légzőszervi hámot helyettesítő modellben, az emberi felső és alsó légutaknak megfelelő hőmérsékleten.
Az EFSA egyszerűsített, kvantitatív kockázatbecslés expozíciós modellje alapján a vírus aeroszolos terjedés útján a szarvasmarha telepeken dolgozó humán személyzetet is megfertőzheti.
A vírus állat- és humán-egészségügyi kockázatának kiértékeléséhez további adatgyűjtésre és vizsgálatokra van szükség.
Fontos lenne ismerni a vírus prevalenciáját a hazai szarvasmarha és sertés állományokra vonatkozóan.
További referenciák: