Zoonózis-betegségekkel kapcsolatos kockázatok

A jelenlegi pandémiára adott akut válaszunk elsősorban a társadalom elszigetelésére és a járványkezelésre összpontosított, ezzel szemben a megelőzés sok esetben egyértelműen hatékonyabbnak bizonyult. Azonban a megelőzés érdekében jobban meg kell értenünk azon feltételeket, amelyek elősegítik a zoonózisok kialakulását.

A gazdatestek, a vektorok, a paraziták és a kórokozók közötti kapcsolatok összetettek, valamint a környezeti feltételek is befolyásolhatják azokat. Amikor egy kórokozó megfertőz egy gazdatestet vagy egy invazív faj egy őshonos kórokozó gazdatestévé válik, az őshonos és az invazív szervezetek közötti kölcsönhatások több kombinációját is magukba foglalhatják. Az ilyen dinamikát gyakran támogatják a globális változás mozgatórugói, mint például az éghajlatváltozás vagy az ökoszisztéma változása.

Az élő állatpiacok, a vadászat, a háziasított vadállatok (pl. szarvasok, rágcsálók, cibetmacska, mongúzok, prémemlősök, strucc) és a háziállatok tenyésztése a leggyakoribb állat-ember kapcsolódási pontok az újonnan megjelenő zoonózisos betegségek számára.

A biodiverzitás és a zoonózisok közötti fő kölcsönhatások

Az éghajlatváltozás előmozdító tényezőként szolgálhat az új vektorok, például bizonyos szúnyogfajok a mérsékelt európai régiókba kerülése szempontjából. Az olyan kórokozókra, mint a Nyugat-nílusi vírus, a biológiai sokféleség változásai hatással lehetnek, mivel ez a vírus nemcsak az emberekre vagy a főemlősökre terjedhet át, hanem számos madárfajra is. Ez vonatkozik a Hantavírusra is, amely nemcsak az embereket, hanem számos emlőst is megfertőzhet vagy a leptoszpirózis, ami a patkányok ürüléke útján terjedhet. Ehhez nagyban hozzájárulhat a leromlott, széttöredezett élőhelyek állat populációinak genetikai elszegényedése, ami alacsony immunitást vonhat maga után, növelve a kórokozók kompetenciáját. A viszonylag alacsony genetikai diverzitású, termékeny háziállatok kevésbé ellenállóak a környezeti változásokkal és a kórokozókkal szemben. Jó példa erre a Nipah-vírus, amely először a vadon élő gyümölcsdenevérekről került át házisertésekre.

Az élőhelyek mérete, a szomszédos területekhez való kapcsolódásuk, mind-mind hatással vannak a gazdafajok sokféleségére, valamint a jellemző gazdafajok és kórokozók előfordulására. Ezek növelik a terjedés lehetséges kockázatát is.

Csökkentett emberi beavatkozással rendelkező területek kölcsönhatásai

A biodiverzitás magasabb szintjei az (új) kórokozók nagy potenciális forrását jelenthetik, és elősegíthetik a kórokozók átvitelét, a vektorok nagy változatosságának és nagy egyedszámának (pl. kullancsok, szúnyogok) köszönhetően. Ez az úgynevezett “a sokszínűség sokszínűséget szül” hipotézis.

Ha egy ökoszisztéma olyan fajokat veszít, amelyek egy bizonyos kórokozó számára inkompetens gazdatestek, akkor a fennmaradó fogékony gazdatestek nagyobb számmal fordulnak elő. Ez az úgynevezett “hígítási hatás”. Hasonló módon, ha sok fogékony gazdatest eltűnik, akkor sok inkompetens gazdatest marad, ezzel az átvitel véget érhet, mert a kórokozók nagyobb valószínűséggel kerülnek inkompetens gazdaszervezetekbe.

Az erdőírtás, az emberi beavatkozás a természetbe, a vadon élő állatok populációinak nagymértékű pusztulását és az élőhelyek széttöredezését eredményezi. A széttöredezett-élőhelyekről az állatok beszorulnak az urbanizált területekre, amik elősegíti a kórokozók, az emberek, és a háziállatok közötti nagyobb arányú érintkezést.

A városi rendszerek különböző területei konglomerátumnak tekinthetők, ahol az emberek, a vektorok, a háziállatok és a vadon élő állatok különböző mértékben lépnek kölcsönhatásba egymással. Ezek a kapcsolódási pontok lehetnek például az erdőszegélyek, a vadvédelmi terület határok, a hulladéklerakók, szennyvíztisztító telepek, parkok és zöld rekreációs területek.

A vizes élőhelyek szintén kulcsfontosságúak az olyan vektorok, mint a szúnyogok esetében, amelyeknél nagy a kórokozók átvitelének kockázata. Más ökoszisztémák különböző fajok közösségeit mutatják a sűrűn lakott területek közelében, mint például a városok részét képező (vagy a közelében található) zöld területek.  Európában és más mérsékelt égövi területeken a patkányok, egerek és macskák mellett a prérifarkasok, a rókák és a vaddisznók egyre inkább meghódítják a városi területeket, amelyek a zoonózis-betegségek rezervátumaként szolgálhatnak.

Kapcsolatok az antropogén hatású területeken

Az állattenyésztés és növénytermesztés világszerte a földhasználat változásának egyik fő mozgatórugója, mivel az erdőírtások célja, hogy helyet biztosítsanak a növények termesztéséhez és az állatok legeltetéséhez. Általános szabály, hogy a fogékony gazdafajok inkább az emberek közelében keresnek menedéket, mint a zavartalan természeti területeken, mivel nagyobb ellenállóképességet mutatnak a megváltozott emberi ökoszisztémával szemben.

A vadon élő állatok kereskedelme miatti kölcsönhatások

A kereskedelem szabályzó elemként is működhet, tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésre elegendő természetes ragadozó bizonyos vadon élő populációk csökkentéséhez.

A vadon élő állatok helyi és globális kereskedelme a vadászathoz és az élő állatok befogásához vezet, amelyeket követően eladásra kínálnak a piacokon. Az élőállat piacokon sok állatfajt tartanak együtt nagy számban, gyakran rossz egészségügyi körülmények között, az állatokat nagy stressznek kitéve, ami az állatok immunrendszerének a csökkenéséhez vezethet. A vadon élő és háziasított állatfajok közvetlen közelsége az élőállat piacokon található körülmények között lehetővé teheti a távolabbi koronavírusok és az új vírusok találkozását is, amelyek jellemzői eltérnek a két szülőben található tulajdonságoktól.

A vadon élő állatok kereskedelme lehetett az egyik legfontosabb tényező a COVID-19 világjárvány kirobbanásában.

A vadon élő állatok vadászatának és befogásának tiltása negatív hatással lenne több millió ázsiai, afrikai, latin-amerikai őslakos megélhetésére. Fenntarthatóbb lenne a vadon élő állatok és növények nem fenntartható kereskedelmére és a vadon élő állatokkal folytatott nemzetközi kereskedelemre vonatkozó tilalom nyomon követésének és végrehajtásának fokozása.

Egy további tényezőként figyelembe kell venni a legálisan vadon élő állatok intenzív tenyésztésének gyakorlatát. A tenyésztett emlősök közé tartoznak a szarvasok, rágcsálók, cibetmacskák és a prémes emlősök, ezek tartása sok esetben nem megfelelő körülmények között történik, elősegítve a zoonózisok megjelenését.

Következtetések és szakpolitikai lehetőségek

Úgy tűnik, hogy egyetértés van abban, hogy a biológiai sokféleség és a zoonózisok közötti kapcsolatok, többek között az átvitel módjától, a gazdatestek, kórokozók és/vagy vektorok közötti kölcsönhatás valószínűségétől függően különbözőek. Minden egyes eset különös figyelmet igényelne annak értékelésére, hogy mi a legjobb módja annak, hogy csökkentsék a kockázatot.

A zoonózis kitörések kockázatfelmérésének egyik módja a gazdatestek és vírusok sokféleségének felmérése. Lehetséges, hogy a vírusmegfigyelés önmagában nem elegendő, és azt ki kell egészíteni az emberek és állatok közötti kölcsönhatások értékelésével is. Ez magában foglalhatja a kórokozó-átvivők, például a szúnyogok és kullancsok megfigyelését, valamint a széttöredezett élőhelyek, a mezőgazdasági területek és az emberi lakóhelyek kapcsolatainak hotspotokban való megfigyelését.

Wilkinson és mtsai. (2020) kifejlesztettek egy olyan modellt, amely a fajok és az élőhelyük közötti kapcsolatot használja fel és előre jelzi annak kockázatát, hogy az embereket az emberi populáció nagyságától függően mely új zoonózisok fertőzhetnek meg. Eredményeik alátámasztják azokat a tanulmányokat, amelyek rámutatnak arra, hogy az újszerű zoonózisos betegségek kockázata a biodiverzitás csökkenésével fordítottan nő, amíg el nem érik a biodiverzitás csökkenésének egy közepes szintjét.

Bizonyos esetekben, mint például az európai városi területekhez közeli vadon élő állatok, a rezervátumok házigazdáinak (például a húsevőkkel vagy a vadon élő állatokkal való kölcsönhatás kockázatának csökkentése) vagy a vírushordozók vakcinázása jelenthet megoldást a zoonózis elkerülésére.

Szakpolitikai lehetőségek a csökkentett emberi beavatkozású területekre

A kórokozók, gazdatestek sokféleségével rendelkező természetes területek körüli pufferzónák csökkenthetik az állat-ember érintkezést és az új kórokozók megjelenésének valószínűségét. Az erdőirtás és az (új) kórokozók megjelenése közötti kapcsolat arra utal, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tenni a trópusi országok érintetlen erdőtakarójának megőrzése érdekében.

A folyamatban lévő szakpolitikai szabályozás a fenntartható uniós kereskedelempolitikához és az Európai Parlament azon kezdeményezéséhez kapcsolódik, hogy lehetővé tegye az erdőirtástól mentes kereskedelem jogi eszközeinek biztosítását.

Egy nemzetközi együttműködés a zoonózis-betegségek kockázatának csökkentésére irányuló ambiciózus fellépés mellett, olyan technikai kapacitást is biztosíthat a fejlődő országok számára, amelyek lehetővé teszik gazdaságaik átalakítását, amik megfelelnek a nemzetközi és uniós környezetvédelmi és szociális normáknak.

Az antropogén beavatkozású területekre vonatkozó szakpolitikai lehetőségek

Az állatállomány rossz egészségi állapota és az egészségügyi ellenőrzések hiányosságai megemelhetik a zoonózis-betegségek kockázatát, különösen akkor, ha a háziasított állatok a vadon élő állatok közvetlen közelében vannak. Az EU biodiverzitás stratégiája hangsúlyozza a városi területek „környezetbarátabbá” tételének szükségességét. A vakcinákkal ellátott „csalik” használata is segíti a kórokozók, vírushordozók közötti átvitel megakadályozását, hasonlóan a rókák veszettség elleni vakcinázásához.

A vadon élő állatok vadászatához és kereskedelméhez kapcsolódó szakpolitikai lehetőségek

A jövőbeli világjárványok megelőzésére irányuló intézkedésekre az ENSZ javaslatot tett a vadon élő állatok élőállat piacokon folyó kereskedelme tilalmára. A zoonózis-betegségek fertőzésének csökkentése érdekében a határellenőrzéseknek ki kell terjedniük az ismert zoonózis-betegségek vizsgálatára is. Az olyan nemzetközi egyezmények, mint a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) a problémának csak egy részét kezeli. Megfelelő szabályozási és végrehajtási mechanizmusokat lehetne bevezetni a főemlősök, a denevérek, a tobzoskák, a cibetmacskák és a rágcsálók vadászata és kereskedelme ellen. Egy másik járható út a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmére irányuló fellépés felülvizsgálata lehetne az EU-ban és az EU határain kívül. A vadon élő állatok vadászatának teljes korlátozása nem járható út, mivel sok őslakosnak a vadon élő állatok fogyasztása, eladása jelentik a megélhetést. Az őslakosok tradicionális ismereteinek és bevételi forrásainak javítása biztosíthatja, hogy a vadon élő állatok vadászata és fogyasztása helyi szinten maradjon.  Ahol szükséges, a kormányoknak támogatni kell az állathigiéniára, a szennyvízelvezetésre, a betegségek fertőzésére, valamint a vadon élő állatok fenntartható kezelésére vonatkozó oktatást és tudatosságot.  Támogatni kell a vadon élő állatok élelmiszerként való felhasználásának kockázatával kapcsolatos általános tudatosság kialakítását és az alternatív élelmiszerforrások elfogadását is.