Először az 1960-as években azonosították fogságban tartott öszvérszarvasoknál Colorado államban, az Egyesült Államokban. Azóta elterjedt Észak-Amerikában, Finnországban, Norvégiában, Svédországban és Dél-Korea egyes részein, és egyre nagyobb aggodalom övezi esetleges zoonotikus potenciálja és közegészségügyi hatása miatt.

A CWD-t legalább 32 amerikai államban, négy kanadai tartományban és több európai régióban azonosították már, főként vadon élő rénszarvasok és jávorszarvasok esetén. A betegség közvetlen állat-állat érintkezéssel és környezeti szennyezéssel terjed, mivel a prionok hosszú ideig megmaradhatnak a talajban, vízben és növényzetben.

Különböző emberi tevékenységek, például az állatok áthelyezése egyik területről az másikra és az állati tetemek nem megfelelő kezelése, tovább súlyosbítják a betegség terjedését. Az EFSA szigorú felügyeleti és járványvédelmi intézkedéseket szorgalmaz a terjedés megfékezése érdekében.

A fertőzött állatokban a betegség hosszan tartó tünetmentes időszakot követően testsúlycsökkenést, viselkedési változásokat, nyálzást, nyelési nehézségeket és mozgászavarokat okoz. Az előrehaladott esetekbe súlyos lesoványodás és idegrendszeri károsodáshoz és annak tünetei jelentkeznek. A diagnózis posztmortem vizsgálatokon alapul, ebben az immunhisztokémia és ELISA gyakran alkalmazott diagnosztikai módszerek. A valós idejű rezgés-indukált átalakítás (RT-QuIC) nevű molekuláris technológia alkalmazása azonban növeli az érzékenységet a preklinikai esetek kimutatásában.

Bár emberi eseteket eddig nem igazoltak, a kísérletek azt mutatják, hogy a CWD prionok bizonyos körülmények között képesek lehetnek emberi prionfehérjék átalakítására, ami aggodalmat kelt a fajok közötti átvitellel kapcsolatban. Közvetlen kapcsolatot a CWD és az emberi prionbetegségek, például a Creutzfeldt-Jakob-kór között eddig nem találtak, de folyamatos monitoring szükséges.

Feltételezett emberi fertőzés főként fertőzött hús fogyasztásával vagy fertőzött állatokkal való érintkezéssel történhet. A CDC nem javasolja a fertőzött állatok húsának fogyasztását, és tesztelést ajánl az endémiás területeken. Az EFSA a kockázatelemzések és a lakossági tájékoztatás szükségességét hangsúlyozza.

A CWD veszélyt jelent a vadvilág populációira, az ökoszisztémákra és potenciálisan a közegészségügyre. Bár a zoonotikus kockázat továbbra is bizonytalan, elővigyázatosság javasol. A betegség terjedésének ellenőrzéséhez fokozott felügyeletre, fejlettebb diagnosztikai módszerekre és szigorú járványvédelmi intézkedésekre van szükség. A folyamatos kutatás pedig elengedhetetlen a CWD zoonotikus potenciáljának felméréséhez és hatékony megelőzési stratégiák kidolgozásához.