A mikroRNS-ek (miRNS) olyan rövid, törékeny RNS szálakat, amelyek kb. 22 nukleotidból állnak és extracelluláris vezikulák, úgynevezetett exoszómák belsejében találhatók meg. (Az exoszóma a proteaszómához hasonló felépítésű, némileg kisebb fehérjekomplex, amelyen belül ugyanúgy különféle aktivitású RNS-t bontó enzimek találhatók.) Egy 2019-es tanulmány szerint eddig több mint 1400 miRNS-t azonosítottak anyatejben.

A miRNS-ek szerepét illetően kétféle nézet létezik. Az egyik szerint csupán a tápanyagok, pl. szérum albumin fehérje csomagolásául szolgálank, majd a bélben lebomlanak. Egy másik elmélet szerint a miRNS-ek fontos szerepet játszanak a génexpressziók szabályozásában. A miRNS képes a hírvivő RNS (mRNS) megfelelő szálához kapcsolódni, amely részt vesz a proteinszintézisben, így a miRNS hatékonyan kapcsolhatja ki vagy be az mRNS-t, ezáltal megváltoztatva az előállított fehérjéket.

A kutatók azt gyanítják, hogy a miRNS-ek szerepet játszanak a csecsemők fejlődésében, például az immunfunkció szabályozásában. Ha ez igaz, a miRNS-eket hozzáadhatjuk az anyatej-helyettesítő tápszerekhez, ezáltal az így táplált csecsemők is részesülhetnek ezekből az egészségügyi előnyökből. Ehhez azonban további kutatásokra van szükség a miRNS-ek szerepét illetően, illetve vizsgálni kell, hogy túlélnek-e a gyomorban/bélben, eljuthatnak-e más szervekhez és sejtekhez a véráramon keresztül stb.

Egy 2017-es vizsgálat során anyatejből származó miRNS-t tartalmazó exoszómákat a csecsemők bélrendszerében előfordulóhoz hasonló savas környezetbe helyeztek, ahol az exoszómák túlélését figyelték meg. Amikor az exoszómákat emberi sejtekkel inkubálták, a miRNS-ek bejutottak a sejtmagokba, ahol a molekulák befolyásolhatták a génexpressziót. Egy másik, egereken végzett vizsgálat során nem mutattak ki miRNS-eket biológiailag releváns mennyiségben, sem az állatok bélrendszerében, sem a véráramukban. Szintén egereken végzett vizsgálatok alapján tehéntejből származó miRNS-eket mutattak ki az egerek agyában, illetve májában is.

Az eddigi eredmények alapján feltételezhető, hogy a miRNS-ek ellenállhatnak a savas környezetnek, azonban további, csecsemők bevonásával végzett klinikai vizsgálatokra lenne szükség, ezek lebonyolítása azonban etikai problémákat vet fel.

A miRNS tápszerekhez való hozzáadása valószínűleg nem lesz egyszerű. A bizonyítottan jótékony hatással bíró és az anyatejben is megtalálható oligoszacharidok 2′-fukozil-laktóz és lakto-N-neotetraóz is csak több mint egy évtized múltán kerültek be a tápszerek összetevői közé. Emellett további nehézséget jelenthet, hogy a miRNS-es diszregulációját összefüggésbe hozták bizonyos ráktípusokkal is.

Ha a tápszer előállítók mégis úgy döntenek, hogy hozzáadják a miRNS-eket a termékeikhez, az nagy valószínűséggel állati eredetű lesz, ugyanis az emberi anyatejben megtalálható miRNS-ek mintegy 90%-a a tehén- és kecstejben is fellelhetők, és a vásárlók valószínűleg jobban elfogadják az állati eredetű molekulákat, mint a mesterségesen előállítottakat.