A tavaly nyári franciaországi aszályok fokozták az ivóvízhez való hozzájutási aggodalmakat. Mindeközben a talajvizek szintje továbbra is kritikusan alacsony, és a víz minősége is aggodalomra ad okot. Az ANSES (Francia Élelmiszer-, Környezetvédelmi és Munkahelyi Egészségügyi és Biztonsági Ügynökség, The French Agency for Food, Environmental and Occupational Health & Safety) nemrégiben kiadott jelentése 54 robbanóanyag-maradvány, köztük egy 1,4-dioxán nevű oldószer, valamint 157 peszticid és peszticid-metabolit jelenlétét mutatta ki a francia ivóvízben. Különösen aggasztó eredmény az R471811 klórtalonil metabolit gyakori előfordulása, amelyet a minták több mint felében azonosítottak, és amely az esetek egyharmadában meghaladta a vízminőségi határértékeket. Fontos megjegyezni, hogy az Európai Unió 2019-ben betiltotta a klórtalonil használatát potenciálisan rákkeltő tulajdonságai miatt.

A UCLA Health által nemrég végzett tanulmány rávilágított arra, hogy a terhesség alatt fogyasztott víz minősége hatást gyakorol a születendő gyermek egészségére. A tanulmányban 151 dániai közüzemi vízhálózatból származó mintákat vizsgáltak, és 50 000 gyermek adatait gyűjtötték össze. A kutatók statisztikai összefüggést találtak, amely arra utal, hogy azoknál a terhes nőknél, akik magasabb lítiumkoncentrációjú csapvizet fogyasztottak, megnőtt a kockázata, hogy gyermeküknél autizmus spektrum zavart diagnosztizáltak. Azon anyák gyermekeinél, akik az ivóvízzel a legmagasabb lítium-expozíciónak voltak kitéve, akár 46%-kal magasabb volt az autizmus spektrumzavar kockázata. Ezek az eredmények fontos kérdéseket vetnek fel, hogy hasonló jelenség előfordulhat más országokban is, mint például Franciaország. Ennek vizsgálata azonban további vizsgálatokat igényel.

A lítium nem létfontosságú az élő szervezetek számára, feltételezhető, hogy az emberekben jótékony hatással bírhat az agyra és az öregedésre nézve. Különböző tanulmányok fordított összefüggést találtak az ivóvíz lítiumkoncentrációja és az öngyilkosság kockázata között. Ami azt jelenti, hogy az ivóvízben jelenlévő alacsony lítiumszintnek való hosszú távú kitettségnek öngyilkosság-ellenes hatása lehet. A lítiumkoncentrációk emberre gyakorolt hatásáról azonban ellentmondásosak az egyes publikációk, emiatt további kutatásokra van szükség a hatások megértéséhez.

Lehetséges előnyei ellenére a lítium magas szintje mérgező lehet az emberi szervezetre. A lítium terápiás dózisai is okozhatnak káros mellékhatásokat, mint a csökkent vizeletkoncentráló képesség a nefrotoxicitás következtében, illetve előfordulhat pajzsmirigy alulműködés, hyperparathyreosis és súlygyarapodás. A lítium túladagolása neurológiai, pszichiátriai, kardiovaszkuláris és gasztrointesztinális mellékhatásokhoz is vezethet. Az akkumulátorokból származó magas lítium szennyeződés a vízben toxikusnak bizonyult a szívizomsejtekre. Negatívan befolyásolta a sejtek életképességét, proliferációjukat és elősegítette a sejtek apoptózisát. Ezen hatások mögött feltehetően a glikogén-szintáz-kináz 3-β (GSK3β) enzim szabályozása állhat. Ezt az enzimet korábban már összefüggésbe hozták hangulatzavarokkal, bipoláris zavarral, depresszióval és skizofréniával is.

A dániai vízmintákban a lítium koncentrációjának medián értéke 0,6 μg/L és 30,7 μg/L között mozgott a régiótól függően. Franciaországban a csapvíz lítiumkoncentrációja 0,1 μg/L és 171 μg/L (átlagosan 4,6 μg(Li)/L) között változik a régiótól függően, a francia Nemzeti Ipari Környezetvédelmi és Kockázati Intézet (INERIS, The French National Institute for Industrial Environment and Risks) szerint. A vizek világszerte növekvő szennyezettsége olyan tényezőknek tulajdonítható, mint az eldobható elemek nem megfelelő ártalmatlanítása és a föld alatti lítium kitermelése. A növényvédő szerek és a lítium csak további elemei a globális és francia vizekben is előforduló szennyező anyagok már eddig is kiterjedt listájának. Ezen lista további tagjai még a nitrátok, a különböző endokrin rendszert károsító anyagok és a gyógyszer maradékanyagok.

Az EU-ban jelenleg nincs szabályozás a csapvízben lévő lítiumra vonatkozóan. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más egészségügyi testületek sem adtak iránymutatást vagy ajánlást az ivóvízben lévő lítium (Li) biztonságos, esetleg elfogadható maximális mennyiségére vonatkozóan.