A validált módszer alkalmazásával a kutatók átfogó képet kaptak a mintavételezett tojások PFAS-szintjéről. Az eredmények alapján a biotojásokban szignifikánsan magasabb PFAS szinteket mértek a normál tojásokhoz képest. Ez azért kiemelendő, mert a biotojásokat gyakran jobb minőséggel és alacsonyabb szennyezettségi szinttel asszociálják a hagyományos módon termelt tojásokhoz képest. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a PFAS-ok jelenléte a halliszt takarmányként való felhasználásához köthető. A halakból származó hallisztben gyakran PFAS vegyületek találhatók. Amikor a hallisztet állati takarmányok, például baromfitakarmányok előállításához használják, a PFAS átkerülhet az állatokba illetve az általuk termelt tojásokba.

Mivel a PFAS-okkal kapcsolatos aggodalmak egyre nőnek, feltétlenül figyelembe kell venni a toxikológiai adatokat és az ezen anyagokkal kapcsolatos lehetséges káros hatásokat. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerint a PFOS és a PFOA, a PFAS vegyületek két gyakori típusának felezési ideje az emberben 3 és 8 év között van. Az EFSA továbbá azt is megállapította, hogy a PFAS-oknak való kitettség csökkent immunválaszt eredményezhet a gyermekeknek szánt vakcinákra, ami közvetve a közegészségügyre is hatással lehet. Emellett a tanulmányok összefüggést mutattak ki a PFAS-expozíció és a csökkent születési súly között, ami még inkább hangsúlyozza az ezen anyagokkal kapcsolatos potenciális kockázatokat. E megállapítások fényében elengedhetetlen a PFAS-ok szintjének szoros figyelemmel kísérése a különböző élelmiszerekben, beleértve a biotojásokat is.

A tanulmány eredményeit az EREN (Emerging Risk Exchange Network) 29. ülésén mutatták be.