Shiga-toxin termelő Escherichia albertii
Az Escherichia albertii-t először 2003-ban írták le. Ezt az újonnan leírt enteropatogént és madárpatogént gyakran tévesen E. coli-ként vagy az Enterobacteriaceae család más tagjaiként azonosítják, mivel biokémiai jellemzői nem ismertek eléggé.

Emellett az E. albertii fenotípusos jellemzőiben nagyon hasonlít az E. colihoz. Az intimin mint fő virulenciafaktor az E. albertii-ben jól ismert, azonban a Shiga-toxin (Stx) termelő E. albertii (STEA) előfordulási gyakoriságáról keveset tudunk. Az intimint termelő STEC-törzsek azonban gyakran kritikusabb tüneteket okoznak a betegeknél, mint az intimint nem termelő STEC-törzsek.

Számos tanulmány vizsgálta a STEA törzsek környezeti prevalenciáját, kimutatási lehetőségeit, genomját és patogenitási potenciálját.

Az STEA-t különböző állatokból: sertésekből, macskákból és madarakból izolálták, de az E. albertii természetes rezervoárja még mindig nem tisztázott; ez az információ elengedhetetlen lenne a terjedési dinamika meghatározásához és az E. albertii fertőzések megelőzéséhez. Tekintettel arra, hogy a Japánban előforduló klinikai járványokban a betegek vízzel (forrás- és kútvizek) vagy zöldségekkel fertőződtek meg, húshoz köthető eset nem jellemző, így a STEA természetes rezervoárjai nem feltétlenül a fő haszonállatok (pl. szarvasmarha és csirke, a Shiga-toxint termelő E. coli és Campylobacter spp. rezervoárjai). Felmerült a vadon élő állatok szerepe is, amelyek szennyezhetik a vizet és a zöldségeket. 2020-ban Japánban készült tanulmányban Oszakából származó 430 mosómedve közül 248-ban (57,7%) mutatták ki PCR-rel a STEA-t, és 62 PCR-pozitív mintából 143 STEA-törzset izoláltak. Japánon kívül más olyan országokban is izoláltak klinikai mintából STEA-t, ahol mosómedvék élnek. A mosómedvék és más állatok, például vadegerek és vaddisznók közötti kölcsönhatás is lehetséges.

Egy másik tanulmányban (IAFP Europe 2020 absztrakt, USA szerzők, online nem elérhető és még nem publikált) STEA törzseket izoláltak vadon élő madarakból egy kaliforniai leveles-zöldség termelő régióban. Valamennyi E. albertii törzsben azonosították az intimint, továbbá rendelkeztek citoletális duzzasztó toxint (CDT) kódoló génekkel, amely altípus a klinikai törzsekben elterjedt. A szerzők szerint az adatok arra utalnak, hogy a vadon élő madarakban hipervirulens STEA-törzsek vannak jelen, amelyek kórokozó-rezervoárként szolgálhatnak a leveles zöldségek környezetében.

További kutatások a STEA kimutatási problémáira összpontosítanak. Hinenoya és munkatársai (2020) kifejlesztettek egy módosított táptalajt, az XRM-MacConkey agart, amely a laktóz helyett xilózzal (X), ramnózzal (R) és melibiózzal (M) kiegészített módosított MacConkey agar. A vizsgált 49 E. albertii kimutatható volt, a kimutatási határ széklet mintából 105 CFU/g volt.

Az ügyet a DÉOKFII képviselői a 2021. tavaszi EREN ülésen prezentálták. A tagállamok közül többen jelezték, hogy nem ismerték az E. albertii problémáját, így nincsenek adatok az előfordulásáról, a FAO és az EFSA sem tárgyalja jelenleg. Szlovákia jelezte, hogy tudnak a problémáról, az egyik laboratóriumuk azonosított MDR E. albertii-t, vegetáriánus fogyasztók mintájából, ezért meglátásuk szerint a leveles zöldségek kérdése mindenképp fontos lehet. Dániának is van tudomása STEA esetekről.

A diszkusszió utáni fő következtetések:

  • a PCR-es azonosítás során kimutatásra kerül a génszakasz, de nem tudjuk, hogy ezzel milyen faj került azonosításra (E. coli vagy E. albertii);
  • nem állnak rendelkezésre adatok az infekciós útról, a STEA növekedési, pusztulási paramétereiről, előfordulásáról;
  • nem gyűjti az ECDC a STEA adatokat.

Az EREN az ügyet emerging issue-nak sorolta be, és ajánlása alapján szorgalmazza a tagállami adatgyűjtést az E. albertii kapcsán.

Frissítések

Hírlevél feliratkozás