2011 és 2013 között Németországban 3 amerikai változékonymókus (Sciurus variegatoides) tenyésztő halt meg agyvelőgyulladásban, ennek kapcsán fedezték fel a bornavírus 1 új törzsét (Variegated squirrel bornavirus 1, VSBV-1), mely kimutatható volt az állatokból és az emberekből egyaránt.

A vírustörzs genetikailag közel áll az emlős bornavírus 1-hez, ami többféle emlősfajt fertőz. A terjedés módja egyelőre ismeretlen, közvetlen terjedés (karmolás, harapás) a legvalószínűbb.

A negyedik 2013-as halálesetet (agy- és gerincvelőgyulladás) retrospektív kutatással, 2018-ban sikerült egy állatkerti gondozó Prevost-mókustól (Callosciurus prevostii) származó VSBV-1 fertőzéséhez kötni.

Egy Németországban és Hollandiában, 468 mókuson (14 mókusfaj) végzett 2017-es kutatás 11 esetben mutatott VSBV-1 pozitivitást, ebből 6 változékonymókus és 5 Prevost-mókus volt. A vírus egyik állat esetén sem okozott tüneteket.

Egy szintén 2017-es screening vizsgálat 328 állatból 16 esetben mutatta ki a vírust, ebből 15 Németországhoz, 1 eset Horvátországhoz köthető. A pozitív esetek 4 mókusfajból származtak: Callosciurus prevostii (Prevost-mókus), Callosciurus finlaysonii (Finlayson mókus), Tamiops swinhoei (kínai csíkosmókus, vagy famókus), valamint Sciurus granatensis (vörösfarkú mókus).

A vírussal kapcsolatban végeztek szövettani, immunpatológiai vizsgálatokat is az elmúlt években (lásd például Petzold et al., 2019 és Tappe et al., 2019).

A német Szövetségi Állategészségügyi Kutatóintézet többek között az összes mókus tenyészet tesztelését ajánlja intézkedésként.

A Public Health England kockázatbecslési anyaga a szakirodalom monitorozásán túl az egzotikus állatokkal foglalkozó állatorvosok tájékoztatását javasolja.

Habár kevés a bizonyított eset és a jelen ismeretek szerint emberről emberre nem terjed a betegség, a halálos kimenetel miatt megfontolandó a további intézkedések megtétele, releváns szervezetek tájékoztatása Magyarországon is.