A növényi alapú tej- és húsalternatívákkal kapcsolatos lehetséges kockázatok:

1.           A növényi alapú tej- és húsalternatívák túlzott fogyasztása tápanyaghiányt okozhat, különösen a lakosság veszélyeztetett alcsoportjaiban, azaz a csecsemőknél, a szülőképes korú nőknél és az időseknél.

Az állati termékek fontos tápanyagforrást jelentenek, “teljes értékű” fehérjeforrások, “magas biológiai értékkel”, mivel mind a kilenc esszenciális aminosavat tartalmazzák. Az összes esszenciális aminosav szükségletének megfelelő kielégítése egy kalóriadús, növényi alapú étrendből akkor érhető el, ha a tápanyagokat változatos élelmiszerekből juttatjuk be a szervezetbe. Az állati és növényi forrásból származó fehérjéket nem szabad felcserélhetőnek tekinteni. Egy vizsgálatban akár napi 22 g többletfehérjére is szükség volt, ha növényi forrásból származott, szemben az állati forrással.

A tejtermékek és a húsok számos fontos tápanyag, többek között kalcium, jód, vas, szelén és B12-vitamin kulcsfontosságú forrásai. Ezen élelmiszerek nem kellően dúsított alternatívákkal való helyettesítése ezért a tápanyagbevitel csökkenésének és a tápanyaghiány lehetséges kialakulásának kockázatát hordozza magában, különösen a veszélyeztetett csoportoknál.

Egy kutatás megállapította, hogy a növényi alapú tejtermék alternatívák használata csecsemőknél súlyos táplálkozási hiányosságokat eredményezett, amelyek megelőzhetők lettek volna. A tejtermékek a gyermekek nagyobb mértékű növekedéséhez járulnak hozzá a növényi alapú alternatívákhoz képest. Az idősebb népességnél a csontritkulás kockázata is magasabb, és ennek enyhítése érdekében megfelelő mennyiségű kalciumra van szükségük az étrendjükben. Emellett az idősek hajlamosabbak a B12-vitamin hiányára, ezért a referencia tápanyagbevitel elérése érdekében célszerű rendszeresen fogyasztaniuk olyan B12-vitamin forrásokat, mint a tejtermékek és a hús, de ez nehezebben érhető el növényi alapú alternatívákkal.

2.           A növényi alapú termékeket általában természetes és egészséges összetételűnek tartják, azonban a szakirodalom szerint sok ilyen élelmiszernek elkészítés után magasabb a nátrium- és zsírtartalmuk. Egy másik, ezekkel a termékekkel kapcsolatos potenciális kockázat az, hogy több összetevőt tartalmaznak, mint hagyományos alternatíváik, sőt, közülük  több koncentrált vagy erősen feldolgozott termék.

Az élelmiszerek bevitelének és az összetevők kölcsönhatásainak nyomon követése ezért bonyolultabbá válhat. Az EFSA azon dolgozik, hogy a fogyasztók számára a piacon lévő összetett élelmiszereket lebontó kumulatív kockázatértékeléssel további biztonsági szintet adjon, de ez még csak előzetes szinten van, és a bővülő élelmiszerpiaccal való lépéstartáshoz fejlettebb kockázatértékelési módszerekre van szükség (EFSA, 2019, EFSA 2020a, EFSA 2020b).

3.           Ezek az élelmiszerek a feldolgozás során keletkező szennyezőket is tartalmazhatnak, például akrilamid, 3-MCPD.

Az új technológiák és eljárások is jelenthetnek élelmiszer-biztonsági kockázatokat, pl. a metilamin használata a borsófehérje izolálásakor, vagy potenciális allergén kockázat.

Kapcsolódó ügy