Mik azok az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok (FCM)?

Mindennek, ami az élelmiszerrel érintkezik – az előállítás, csomagolás, szállítás, tárolás, elkészítés és később az elfogyasztás során – biztonságosnak kell lennie, ezzel garantálva a fogyasztók védelmét. Az élelmiszerek csomagolásának gyártásához számos anyagot használnak, például műanyagot, papírt és kartont, fémeket, kerámiát.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (The European Commission’s Joint Research Centre, JRC) az Európai Unió élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok referencialaboratóriuma (EURL-FCM). Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok (FCM-ek) mérési módszereit és technikáit a JRC-ben fejlesztik ki, és az EU nemzeti laboratóriumaiban használják, így a szabványok az Európai Unióban mindenhol azonosak. A cél, hogy minden európai fogyasztó biztos legyen az élelmiszerek és az általa használt edények biztonságában.

Az FCM-ek biztonsága azon alapul, hogy az érintkezés során a csomagolásokból ne kerülhessenek olyan mennyiségben vegyi anyagok az élelmiszerbe, amelyek már károsak lehetnek a fogyasztókra nézve.

A csomagolásból az élelmiszerbe történő vegyületek mozgását migrációnak nevezzük. A migráció a kisebb méretű (1000 Da alatti) vegyületek esetében fontos. A migráció mértéke különböző tényezőktől függ (fizikai-kémiai tulajdonsága a migrációt végző vegyületnek és a csomagolóanyagnak, hőmérséklet, tárolási idő és a csomagolás mérete az élelmiszer térfogatához viszonyítva).

A csomagolásból az élelmiszerbe jutó (migráló) vegyi anyagok típusai igen változatosak lehetnek. Az inert anyagok (pl. rozsdamentes acél, kerámia, üveg) esetében a vegyi anyagok diffúziója a csomagolóanyagból vagy kívülről nem lehetséges, csak a belső felületről, az élelmiszerrel közvetlenül érintkező vegyi anyagok képesek a migrációra. Az üvegbe csomagolt olajos élelmiszerek azonban szennyeződhetnek a zárószerkezetből kioldódó lágyítószerekkel (pl. ftalátok). Ez a fajta kioldódás gondos gyártással vagy speciálisan, alacsony kioldódású zárószerkezetek használatával csökkenthető.

Vannak nem inert anyagok is, mint a papír, a karton vagy a műanyagok, amelyek közvetlen migrációs forrást jelenthetnek. Ezen csomagolóanyagok esetében a vegyi anyagok kívülről is migrálhatnak a csomagoláson keresztül (pl. nyomdafesték). Az inert anyagokkal ellentétben a papír alapú anyagok nagy pórusmérete lehetővé teszi, hogy kisebb molekulák is átvándoroljanak a csomagoláson kívülről az élelmiszerbe. A barrier anyagok (pl. alumíniumfólia, műanyag) használata ezt jelentősen csökkentheti, ezzel mérsékelve az élelmiszer-szennyeződést.

A csomagolásból az élelmiszerbe történő kémiai átvitel mértékének meghatározása érdekében a migrációt végző anyagokat élelmiszer-szimulánsokban vizsgálják. Az élelmiszer-szimulánsokat a kémiai elemzés egyszerűsítése miatt az élelmiszer helyettesítőjeként használják. Az élelmiszer-szimulánsok kémiai tulajdonságaik tekintetében különböznek, így több eltérő élelmiszertípus is vizsgálható: hidrofil (vízalapú), lipofil (zsíros élelmiszerek) vagy amfifil (vizes és zsíros tulajdonságokkal egyaránt rendelkező élelmiszerek). Például az olajos élelmiszerbe történő migrációt a növényi olaj élelmiszer-szimulánssal mérik. Az élelmiszer-szimulánsok használata az élelmiszerekbe történő tényleges kioldódás megközelítő értékét adja. Általánosságban elmondható, hogy használatuk túlbecsüli a tényleges kioldódást. Nem csak az egyes, ismert migrációt végző anyagok érdekesek. Az általános kioldódás-értékelés a csomagolásból az élelmiszerbe történő teljes kémiai átjutás meghatározására szolgál, anélkül, hogy feltétlenül ismernénk a kémiai összetételüket.

A polimerekkel kapcsolatos aggályok

Kutatók vizsgálták a polisztirol (PS) FCM-ekből kioldódó sztirol (CAS 100-42-5) monomereket. Azt találták, hogy a csomagoló anyagokból 0,4-160 ng/g sztirol oldódott ki. A tejtermékek és desszertek több mint felében a sztirol koncentrációja meghaladta a 10 ng/g-ot, míg a legmagasabb koncentrációt a habosított PS-be csomagolt húsok esetén mutatták ki. Kalifornia államban a sztirol felkerült a „Proposition 65” rákkeltő anyagok listájára, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (International Agency for Research on Cancer, IARC) 2018-as megállapítása szerint a sztirol „valószínűleg rákkeltő az emberre nézve”. A sztirolnak való hosszabb kitettség mérgező hatású lehet (pl. neurotoxikus, hematológiai, citogenetikai). Rákkeltő, irritálhatja a szem, az orr- és a légzőszervrendszer nyálkahártyáját, zavartságot, szédülést, gyengeséget, fejfájást és depressziót is okozhat. Hatással van a központi idegrendszerre, és neurológiai tüneteket, valamint a színlátás károsodását is okozhatja, különösen a nagy dózisú sztirolnak kitett munkavállalók körében.

Az európai körforgásos gazdasági stratégia szerint 2030-ig minden forgalomba hozott műanyag csomagolásnak újrahasznosíthatónak kell lennie. Az élelmiszerekkel közvetlenül érintkező újrahasznosított műanyagok esetében azonban még mindig komoly biztonsági aggályok merülnek fel, mivel az újrahasznosított polimerekből (nem) szándékosan hozzáadott anyagok potenciálisan átkerülhetnek az élelmiszerekbe. Ezért az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority, EFSA) rendkívül alacsony kioldódási határértékeket határozott meg az újrahasznosított polimerekre. Emiatt a fogyasztás utáni hulladékanyagokból származó újrahasznosított anyagok közvetlen élelmiszerrel való érintkezésben történő felhasználása jelenleg csak a PET esetében lehetséges. A jobb gyűjtési rendszerek és tisztítási eljárások, valamint a vegyi anyagok nagy érzékenységű kimutatását és azonosítását lehetővé tevő analitikai módszerek a jövőben lehetőséget nyújthatnak más polimerek újrahasznosítási folyamatokban történő felhasználására is.

A természetes anyagokkal kapcsolatos aggályok

A fogyasztók egyre inkább a fenntarthatóbb lehetőségeket keresik ételeik fogyasztására és elkészítésére, ezért egyre több olyan újszerű keverékekből és eljárásokból készült, élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyag kerül forgalomba, amelyek természetes anyagokat tartalmaznak (pl. az EU-ban betiltott bambuszporból készült újra felhasználható műanyagok vagy a sűrített növényi rostokból készült egyszer használatos tálak). Ahogy egyre több ilyen anyag kerül piacra, fontos rendszeresen újraértékelni az anyagok biztonságosságát és az esetleges aggályokat, amelyeket a szabályozás módosításakor majd figyelembe kell venni.

Guan és munkatársai tanulmányukban a fát és bambuszt tartalmazó vagy abból készült FCM-ekben lévő vegyi anyagokra összpontosítottak. Kutatásaik alapján az ilyen típusú termékekben kimutatott, potenciálisan veszélyes vegyi anyagok többsége melamin-formaldehid-gyantákból, festékekből, bevonatokból, valamint tartósítószerekből és fehérítőszerekből származtak. A bambuszt tartalmazó műanyagból melamin és formaldehid migrálhat az élelmiszerbe, ami nagy aggodalomra ad okot. A melamin fejlődési vagy antropometriai problémákat okozhat, emellett endokrin diszruptor (endokrin rendszert károsítja), neurotoxikus és károsíthatja a vesét. A festékek és bevonatok a nehézfém tartalmuk miatt jelenthetnek veszélyt az egészségre. Számos tünetet okozhatnak és súlyos negatív egészségügyi hatásokkal járhatnak. Ezenfelül növényvédő szereket is használnak az fa és bambusz termékek alapanyagául szolgáló növények termesztéséhez, amely szintén egészségügyi problémát okozhat, ha a végtermékben még mindig jelen van a növényvédőszer vagy annak maradék anyaga. A szerzők szerint „a bambusz és a fa FCM/FCA (élelmiszerrel érintkező árucikkek) tekintetében még mindig hiányoznak a releváns kutatások, több tudományos alapokra épülő bizonyítékokra van szükség ezen anyagok biztonságossági felméréséhez”.

Wrona és munkatársai négyféle „természetes” edénytípust (bambusz, pálmalevél, fa és búzapép) elemeztek, és összesen 25 nem illékony vegyületet azonosítottak bennük. A migráció a bambuszból volt a legnagyobb mértékű, és a bambusz edényben három oligomer túl is lépte a specifikus migrációs határértéket (specific migration limit, SML). A szerzők szerint „az FCM-ek természetes anyagokból történő előállítása nem garantálja az élelmiszerbiztonságot, mert azok adalékanyagokkal készülhetnek, és keresztkontaminációra is hajlamosak”. Azt javasolják, hogy a különböző eredetű és különböző márkájú étkészleteket szükséges volna vizsgálni, és egyértelmű szabályokat megállapítani ezekre az FCM-ekre vonatkozóan.

Brazil tudósok hét cellulózba (fa és bambusz, mint fő összetevő) csomagolt száraz élelmiszert vizsgáltak ftalátok és 2,6-diizopropil-naftalin (DIPN) jelenlétét keresve. Eredményeik alapján a hét élelmiszermintából öt tartalmazta az összes, vizsgálat célját képező anyagot, míg a fennmaradó kettő tartalmazott a vizsgált ftalátokból legalább egyet. A ftalátokat, mint műanyag lágyítószerek, számos, az emberi egészségre káros hatással hozták összefüggésbe. Ezek közé tartozik a spermiumok alacsonyabb minősége, idegrendszer fejlődésére gyakorolt hatás, gyermekkori asztma, 2-es típusú cukorbetegség, valamint mell- és méhrák.

Az Európai Bizottság munkacsoportjának értékelése alapján a bambuszalapú adalékanyagok önmagukban nem engedélyezettek a műanyag FCM-ekben való felhasználásra az EU-ban, és elindult egy uniós végrehajtási cselekvési terv annak biztosítására, hogy a bambusz és más illegális növényi alapú adalékanyagok ne kerüljenek forgalomba az EU-ban.

Egyéb anyagokkal kapcsolatos aggályok

Egy kínai tanulmányban a kutatók a papír FCM-ekben lévő fotoiniciátorokat (PI) vizsgálták. A PI-k elsődleges forrása az FCM-ekben a nyomdafestékek, amelyek megtalálhatók a papír szívószálakban és más papír- és karton élelmiszercsomagolásokban is. A vizsgálat során számos PI-t mutattak ki. Az egyes vegyületek mennyisége 1 és 195 mg/kg koncentráció között alakult. A kimutatott PI-k közül néhányat szigorúan tilos lett volna használni, mivel súlyos egészségügyi veszélyt jelenthetnek. A PI-k rákkeltőek, endokrin diszruptorok és mérgezőek a reproduktív szervekre nézve.

Más kutatók több zöld tea és tea csomagoló anyag mintát vizsgáltak rövidláncú klórozott paraffinok (CAS 85535-84-8) és közepes láncú klórozott paraffinok (CAS 85535-85-9) jelenléte és kioldódása szempontjából. Mind a zöld teában, mind a több tea csomagolásában magas klórozott paraffinszintet mutattak ki. Az EFSA által publikált, takarmányokban és élelmiszerekben előforduló, klórozott paraffinok kockázatértékelését tartalmazó tanulmányában nem találtak elegendő adatot a kockázat jellemzéséhez, így egy nem egészségügyi alapú irányértéket határoztak meg. 2021-ben azonban, a középláncú klórozott paraffinok felkerültek az Európai Vegyianyag-ügynökség (European Chemicals Agency, ECHA) különös aggodalomra okot adó anyagok (Candidate List for substances of very high concern, SVHC) jelöltlistájára.

Szabályozások, rendeletek

2017 novemberében az Európai Bizottság közzétett egy ütemtervet, amely az FCM-ek szabályozására vonatkozó uniós megközelítési értékelésről szólt. Az EB 2019-ben nyilvános konzultációt is indított, egyet a fogyasztók és egy másikat az egyéb érdekelt felek számára. Az értékelés során nyolc alapvető problémát állapítottak meg a jelenlegi FCM-szabályozással kapcsolatban. Ezek között olyan aggályok szerepelnek, mint hogy a műanyagokon kívül a legtöbb ágazatra vonatkozóan nincsenek külön uniós szabályok. További aggályok közé tartoztak az ellátási láncon belüli hiányos információcsere, az FCM-ekre vonatkozó szabályok általánosan gyenge végrehajtása, illetve a veszélyes anyagok rangsorolásának hiánya. Az Európai Unió jelenleg is újraértékeli az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó jogszabályait. Jelenleg az egyik legfontosabb a FCM-ket érintő rendelet a 1935/2004/EK keretrendelet. Továbbá jelentős még a 2023/2006/EK rendelet, amely a helyes gyártási gyakorlatról szól. Ezeken kívül is vannak még az anyagcsoportokra és összetevőkre vonatkozó külön jogszabályok. Magyarországon a 152/2009 (XI. 12.) FVM rendelet van még hatályban.

Összefoglaló

Az FCM-ek tekintetében a fogyasztók egészsége prioritást élvez, amit az EURL-FCM által az EU-ban végzett kutatásokkal érnek el és tartanak fent. A folyamatosan változó fogyasztói igények azonban folyamatos figyelmet, felülvizsgálatot és (újra)értékelést igényelnek ezen a területen, ahol a döntéshozókra komoly feladat és felelősség hárul.

Az EU-n belül számos jogszabály van érvényben az FCM-re vonatkozóan, köztük ágazatspecifikus jogszabályok is. Van azonban számos olyan ágazat (a műanyagokon kívül), amelyre nincs külön speciális rendelet. Hiányos továbbá az élelmiszer-ellátási láncon belüli információcsere, a megfelelő végrehajtás és a veszélyes anyagok rangsorolása.

Számos újrahasznosított polimer rákkeltő vagy neurotoxikus hatása miatt egészségügyi kockázatot jelenthet. Fontos megjegyezni, hogy a növényi rostok és más természetes anyagok is jelenthetnek kockázatot, hiszen a gyártásuk során felhasznált számos vegyi anyag később kioldódhat ezekből az anyagokból az élelmiszerekbe a tárolás során. Ezen vegyületek közül több szintén rákkeltő, endokrin rendszert károsító, továbbá fejlődési problémákat okozhatnak, valamint károsíthatják a vesét és az idegrendszert.