Antibiotikumokat egyre gyakrabban használnak nem csak az emberek és állatok kezelésére, hanem a növényvédelemben is. Ezáltal az antibiotikumok és a peszticidek bizonyos környezetekben egyidejűleg megtalálhatók. Az együtt előforduló, nem antibiotikus hatású növényvédő szereknek az antibiotikum rezisztencia kialakulására gyakorolt hatásának vizsgálatára a kutatók hosszú távú expozíciós kísérleteket végeztek egy Escherichia coli K-12 modelltörzs felhasználásával.

Az eredmények azt mutatják, hogy már önmagában a peszticideknek való kitettség a sztreptomicinnel szemben szignifikánsan nagyobb rezisztenciájú genetikai változatok megjelenéséhez vezetett; míg a peszticideknek való kitettség és az ampicillin gátlás alatti koncentráció szintje szinergikusan stimulálta az ampicillin rezisztencia és más antibiotikumokkal (pl. ciprofloxacin, klóramfenikol és tetraciklin) szembeni keresztrezisztencia kialakulását.

A peszticideknek és az ampicillinnek való együttes kitettség hatására különböző és diverzifikált genetikai mutációk jelentek meg a rezisztens változatokban. A genetikai mutációk valószínűleg holisztikus transzkripciós szabályozást (pl. biofilmképződést, oxidatív stressz elleni védekezést) okoztak, amikor antibiotikus stressz alatt növesztették őket, és fokozott antibiotikum-rezisztenciához vezettek.

Ezek a megállapítások együttesen fontos betekintést nyújtanak az antibiotikum rezisztencia kialakulásába és a rezisztencia mechanizmusokba olyan környezeti szempontból releváns körülmények között, ahol antibiotikumok és nem antibiotikus hatású mikroszennyezők együtt léteznek.

Az antimikrobiális rezisztencia új mechanizmusai jelennek meg és terjednek világszerte, veszélyeztetve a fertőző betegségek kezelésére való képességünket. 
Ezzel párhuzamosan világszerte fokozódik a növényvédő szerek használata is: 1990 és 2019 között a szántóterületre vetített átlagos növényvédőszer-felhasználás 1,55-ről 2,69-ra (kg/ha) nőtt.

A legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy az AMR természetes környezetben is előfordulhat – az állatállomány és a mezőgazdaságban általánosan használt vegyi anyagokkal szennyezett talaj és víz közötti többszörös kölcsönhatás eredményeként.  A megváltozott környezetből származó rezisztens baktériumok jelentős közegészségügyi problémává válhatnak. Korábban már vizsgálták a peszticidek szerepét a rezisztencia kialakulásában különböző baktériumok esetében, például Forsberg et al, 2012 vagy Rangasamy et al, 2017.

A baktérium-tartalmú biopeszticidek szintén hozzájárulhatnak a rezisztencia kialakulásához. Egy új tanulmány szerint egy baktériumot, Bacillus thuringiensis-t (Bt) tartalmazó növényvédő szer is ilyen hatással bírhat. A Bacillus thuringiensis egy talajlakó baktérium, amely bizonyos növényevő rovarok számára halálos toxint termel. Ezt a toxint mintegy 100 éve használják rovarölő szerként, és a biogazdálkodásban, valamint a DDT helyettesítőjeként is gyakori. A Bt a forrása azoknak a géneknek is, amelyeket egyes élelmiszernövények genetikai módosításához használnak, hogy a kártevők elriasztása érdekében maguk termeljék a toxint. Mivel a Bt szoros rokonságban áll olyan baktériumokkal, amelyek emberi megbetegedést okozhatnak, fennáll a veszélye, hogy amennyiben a rovarölő szerként kipermetezett Bt rezisztenciagéneket hordoz, ezeket átadhatja a talajban élő emberi kórokozóknak. A kutatók szekvenálták a Bt-baktériumok genomját, és megállapították, hogy azok számos antibiotikummal, köztük a tetraciklinnel, a ceftazidimmel, a cefazolinnal és az ertapenemmel szemben rezisztensek.

Az antimikrobiális rezisztencia jelentette probléma súlyosságára való tekintettel a témát érdemes tovább kutatni. Az ügy egyúttal rávilágít az “Egy egészség” stratégia (One health) fontosságára, amely felismeri, hogy az emberi egészség összefügg az állatok és a környezet egészségével. A talaj, a víz és a peszticidek összefüggéseinek megértése alapvető fontosságú a környezeti monitoringprogramok szükségességének tudatosítása és az AMR jelenlegi válságának leküzdése szempontjából.